A banánfák nagyon dekoratív növények és trópusi hangulatot varázsolhatnak lakásunkba vagy kertünkbe. Ha a növényeket rangsorolni kellene szépségük és trópusi hangulatok alapján, akkor nagy valószínűséggel a pálmák és a banánok között holtverseny alakulna ki.
A banánt ma minden nyirkos és nedves trópusi területen termesztik, ezért a Világon negyedik a legnagyobb területet elfoglaló termesztett gyümölcsök között. 

   Növekedés: A banánok nagyon gyorsan növő évelő lágyszárú növények, melyek a földalatti rizómából fejlődnek ki. A húsos, egyenes formájú (ál)törzs a levélhüvely körkörös rétegződésével alakul ki. Mindegyik törzs egyetlen nagy virág fürtöt fejleszt és a végén (betakarítás után) elpusztul a növény. Ezután egy új, életképes sarj nő ki az anyanövény mellől, így reprodukálja magát. Az összes banánfaj 26 Celsius fok alatt elkezd lelassulni a növekedésben és 12 fok alatt teljesen leállnak a fejlődésben. A túlságosan nagy melegben (körülbelül 38 foktól) is teljesen leáll a növekedésük. Magas hőmérsékleten és tűző napon könnyen megéghetnek a leveleik és a termésük, habár teljes napon fejlődnek a legszebben. Ha a hőmérséklet 0 fok alá csökken a lombozatuk elpusztul. A banánok többsége a szélvédett helyet szereti és ilyen helyen a leveleik és a gyümölcseik sem sérülnek meg. Erősebb, viharosabb szélben a száruk is eltörhet. A banánok (különösen a törpe fajok) jó konténeres növénnyé válhatnak, ha megadjuk számukra a megfelelő gondoskodást. A banán egyik fő jellemzője, hogy ha biztosítjuk számára a megfelelő környezeti feltételeket, rengeteg sarjat fejleszt. Ezeket külön lehet ültetni, amikor egy picit megerősödnek, de ilyenkor óvatosan kell bánni a gyökerükkel. Ha azt szeretnénk, hogy növényeink banánligetet alkossanak, hagyjuk meg a sarjakat.

   Lombozat: A hosszúkás téglalap vagy ellipszis alakú levelek a húsos, mélyen barázdált rövid levélnyéllel kapcsolódnak a törzshöz (ami nem más, mint a levélhüvelyek rétegződése). A banánfa mindig egyre nagyobb leveleket hajt. Megfelelő környezeti feltételek mellett a banán egy levelet hoz hetente, így növekszik felfelé és a levélhüvelyeknek köszönhetően vastagodik is. A levelei lehetnek teljesen zöldek, zöldek gesztenyebarna foltokkal vagy felül zöldek és alul (fonáki részen) pirosas-rózsaszín árnyalatúak. A levél középső erezetéből a mellék erek közvetlenül a levél pereméig futnak. Ha a szél széttépi a leveleket az erek még akkor is életképesek maradnak. Virágzásuk előtt körülbelül 44 levelet növesztenek.

   Virágzás: A növénynek 10-15 fagymentes hónapra van szüksége, hogy virágot növesszen. Virágzatának a szára a törzs csúcsából nő ki és egy hosszú ovális, hegyes rózsaszín bimbót visel. Ahogy kinyílik a bimbó, a vékony, csöves, fogazott nektárban gazdag virágok megjelennek. A banánnak csak a fő törzse hozhat termést, bár hazánkban nincs elég ideje, hogy beérjen (legalábbis kültéren, szabadföldben tartva). A termesztésnél a fiatal hajtásokat általában kitépik, amikor megjelennek, így a növény az összes energiáját a gyümölcsök fejlesztésére fordíthatja.

   Elhelyezés: A banánok szeretik a meleget és a sok vizet. Ültessük közel házfalhoz, járdához vagy kocsifelhajtóhoz, mert a beton vagy az aszfalt nyáron magába szívja a meleget és télen is védelmet nyújt a fagytól. Lehetőleg szélvédett helyet találjunk növényeinknek, hogy a levelek minél kevésbé sérülhessenek meg a nagyobb viharokban. A banánok a legtöbb termőtalajon jól fejlődnek, de ahhoz, hogy a legjobb fejlődést elérjük, tápanyagban gazdag és jó vízáteresztő képességgel rendelkező savanyú földbe ültessük. A föld pH értéke 5.5 és 6.5 között legyen. Nem tolerálják a sós földet.

   Öntözés: A banánok nagy levelei nagyon sok vizet elhasználnak. Nyáron (különösen a nagy hőségben) rendszeres, bőséges öntözést kíván a növény. Ne hagyjuk, hogy kiszáradjon a földje, de vigyázni kell a túlöntözéssel is. Az állóvíz (különös hűvösebb időben) kifejezetten veszélyes lehet a számukra, mert gyökérrothadást okozhat. Szórjunk fenyő kérget a növény tövére, hogy a talaj nehezebben száradjon ki és ezzel megakadályozhatjuk a talajfelszínhez közelebben lévő gyökerek megégését, kiszáradását is. A konténerben tartott banánnál jobban oda kell figyelni, mert könnyebben kiszáradhat!

   Trágyázás: A gyors növekedéshez nagyon sok tápanyagot igényelnek. Tavasztól őszig alkalmazzunk rendszeres trágyázást, tápanyag utánpótlást. A műtrágya összetétele a következő legyen: 8:10:8 NPK. Egy fejlett növény minden hónapban körülbelül 500 gramm trágyát igényel a fent említett keverékből. Egy fiatal növény körülbelül negyed ennyi tápanyag-utánpótlást igényel. A megadott mennyiségű tápanyagot hetente adagoljuk a növénynek körülbelül 5 liter vízben elkeverve.  Körülbelül egy-két méterre a törzstől mindenhova locsoljunk belőle. Figyeljünk arra, hogy a törzzsel ne érintkezzen a tápoldat, mert könnyen károsodhat tőle. Mint minden más növénynél, a banánoknál is ajánlatos nem teljesen száraz talajra önteni a tápoldatot. Konténeres növényeknél ugyanebből a tápoldatból csak fele annyit alkalmazzunk, mint a szabadföldben nevelt növénynél.

   Teleltetés: A télálló banánok (Ensete glaucum, Musa basjoo, Musa itinerans, Musa sikkimensis, Musa velutina, Musella lasiocarpa) levelei az első fagy után elpusztulnak. Ilyenkor pár napig várjunk, hogy valamennyire kiszáradjanak. Ha levágtuk a leveleket, a törzset a felszín felett kb. 60 cm-rel vágjuk vissza. Mielőtt elkészítenénk a takarást fontos, hogy gombaölő szerrel kezeljük le a növényt. Kb. fél méteres körzetben állítsunk fel egy dróthálót egy méteres magasságban, majd ezt töltsük föl szalmával. Miután befejeztük, húzzunk rá egy műanyag fóliát/zsákot, hogy ne érje csapadék a növényt. Amikor elmúlnak az éjszakai talaj menti fagyok és tartósan beköszönt a tavasz, a takarást szedjük le. A növény tavasszal újra ki fog hajtani és bokrosabb lesz, mint az előző évben.