A banánfa A banánfélék (Musacaceae) családja 3 nemzetségének egyike a Musa nemzetség kb. 35 fajjal. Többségük származási helye Afrika, Kelet Ázsia, Ausztrália és a csendes óceáni szigetvilág őserdei. A Musa nemzetség neve arab eredetű, arab rabszolgakereskedőktől származik, és a gyümölcsre utal. Később a tudományos név elfogadásában szerepet játszott, hogy Antonius Musa nevének is emléket állít, aki Augusztusz császár uralkodása idején praktizált orvosként.

A banánféléket gyakran fának nevezzük, valójában azonban évelő örökzöldek. A Musa nemzetség tagjai közt vannak óriás, közepes és kis növésű fajok. A banánfa járulékos gyökérrendszere a szár szövetéből fejlődik ki. Nincs valódi szára. Funkcionális levelei mellet pikkelylevelei is vannak. A levélalap hüvelyt képez. A főér körül összecsavarodott levelek néhány nap alatt bomlanak ki. A szár a levélhüvelyek egymásutánjából épül fel. A virágzatot termős, porzós és hermafrodita virágok együttese alkotja, amelyek füzérben fejlődnek. A virágok elnyílása után 90-120 napra fejlődik ki a jellegzetes banán, amely technikailag bogyótermés. Az ehető banánok őshazája Indonézia, Malajzia régiója. A kutúrnövény

A banán eredetileg Dél-Kelet-Ázsiában honos, és arab elefántcsont- és rabszolga-kereskedők közvetítésével terjedt el az egész afrikai kontinensen. Az egyik legrégibb kultúrnövény. Ie. 600-ban a budhisták tesznek róla említést először. A következő írásos emlék i.e. 327-ből származik, amikor Nagy Sándor indiai táborozása során felfedezte a gyümölcsöt. Isz. 200-ban Kínában vonták először termesztésbe. Közel-Keletre és Afrikába utazók hozták el. A spanyol hódítók juttatták el az Újvilágba. Hamar romló gyümölcse miatt Európába csak viszonylag későn, a XIX. században jutott el. Manapság a trópusi régiókban termesztik.

Az évelő növény gyökeréből minden évben kihajt a termést hozó hajtás. Amikor eléri a 2-3 m magasságot, megjelenik bordós-lilás bimbója. A termékenyítés sorrendjében a termős virágokból elkezd fejlődni spirális, dupla sorban a banánfüzér. Amikor beérett a gyümölcs, a szár elfonnyad, lehanyatlik, s tavasszal új termőhajtás jelenik meg a növényen.

Az általunk üzletben vásárolt banánt zölden szüretelik, és hűtve tárolják, szállítják, nehogy idejekorán megérjen. Így zamata nem egészen olyan, mint az élőhelyén kapható gyümölcsé. A csemeg banánok legtöbbje a "Cavendish" típusba tartozik (Pl. Musa acuminata Cavendish), de vannak "főzőbanánok" is. Ezeket különféle ételek, főzelékek, sós ételek készítésére használják.

A szárított főzőbanánokból lisztet állítanak elő, Kelet-Afrikában pedig sört főznek belőle. A friss banánleveleket csomagolásra vagy tányér helyett ételek szervírozásához használják. A zsenge banánleveleket borogatás formájában égések hűtésére, a hajtások nedvét hasmenés és hajhullás ellen alkalmazzák. A gyökerekből nyert nedv lázcsillapító hatású. Törpe díszbanán (Musa velutina)

Származási helye Észak - Kelet India. A növény alacsony, csak 1,5 méter magasra nő. Gyorsan fejlődik. A 90-120 cm hosszú levél kissé viaszos, sötétzöld, az idősebb levél a főér mentén rózsaszínes. Az idős levelek kifakulnak. Virágja rendkívül dekoratív, rózsaszín-narancssárga színű. Hónapokig megmarad. Gyümölcse 7 cm hosszú, 3-4 cm átmérőjű, amikor megérik, rózsaszínűvé válik. Héja bársonyos tapintású, rózsaszínű. Gyümölcshúsa fehér, kellemes, de sok magot terem, és csak kimagozva fogyasztható.

Napon, félárnyékban nevelhető. Meleget és nedvességet igényel. Humuszban gazdag, középkötött talajon szépen fejlődik. Havonta egyszer a komplex tápozást meghálálja. Dézsás növényként szélvédett, napos helyen tartsuk. Szobában állítsuk cserepét ablakba. Ha szükséges, mesterségesen is világítsuk meg, 8-12 órára. Különösen télen hajlamos a levélszél és csúcs a barnulásra. Ez természetes jelenség, ne sokat foglalkozzunk vele. Az elszáradt leveleket távolítsuk el. Különösen a szobában tartott növény hajlamos a tetvesedésre.