Casillas kivédi a Spanyol élvonalbeli csapatok szemét!

Iker Casillas a Szerencse fia:

A 2003-as őszi idény legjobb madridista játékosát tisztelhetjük a Szerencse fiában, aki akkoriban még Buffonnál is jobban védett - de az év végi szavazásokon a Juve tavaszi BL-szereplése az UEFA szerint többet nyomott a latban; ám ha Iker így folytatja, a legjobb portásnak járó díjat nem lehet elvenni tőle jövőre... - írtam anno a 2003-as Aranycsapat összeállítás okán. A Real akadémiájának talán legjobbja megtanult végre kifutni is, s a vonalon meg egyenesen ő a legjobb a földkerekségen - bár Buffon azért rutinosabb nála. A századvég Ronaldo utáni legnagyobb tinikarrierjét futotta be Owen és Rooney mellett, hiszen alig öt hónap alatt, 18 évesen a névtelenségből a BL-győzelemig és a válogatott kapujáig jutott! A madridi születésű fiú már 8 évesen a Real játékosa volt, s sokat köszönhetett apjának, aki minden hétvégén gyakorolt vele a fővárosi Mostolés parkban. A serdülőkkel megnyerte a Nike-világkupát, s ajándékul egy malibui nyaralást kaptak... Az ifjú tehetség 1997. november 25-én lépett először a rivaldafénybe, azt követően, hogy a gimnáziumban az egyik óra előtt az igazgató odalépett hozzá, és azt mondta neki: "A Madridtól hívtak, menned kell Norvégiába." Az akkor mindössze 16 esztendős Casillasnak annyi ideje sem maradt, hogy hazamenjen, azonnal a repülőtérre sietett, ahol példaképei (Sanchis, Hierro és az összes többi nagyágyú) várt rá. A Rosenborg elleni BL-meccsen ült először a mitikus klub nagycsapatának kispadján.

Persze a királyi gárda cseresorába sem lehet csak úgy bekerülni, és ez Casillas esetében sem volt másképpen, a kapus addigra már letett egyet s mást az asztalra. 1990-ben a korosztályos spanyol válogatottal második lett az Európa-bajnokságon, de ő inkább azt vallja, elveszítette az aranyérmet, ugyanis hazája tizenegyespárbajban maradt alul. Öt évvel később Franciaországban már örömében sírhatott az Eb-n szerzett aranyat követően, nem sokkal később pedig Bolíviában volt tagja a világbajnokságot nyerő U15-ös válogatottnak. Az idő múlásával az U16-os korosztályba került, amelyben úgy lett világbajnok, hogy a fináléban hárította az ellenfél utolsó tizenegyesét a büntetőpárbajban. Nos, ezek után lépett oda hozzá az igazgató az iskolában. Amikor azon a bizonyos BL-meccsen Canizares cseréje lehetett Illgner sérülése miatt, s a pályán lévők közül Sanchis és Chendo apjával voltak egykorúak! 1998-ban még a Real C-ben védett, s edzője a legendás Paco Buyo volt, aki egyszer azt nyilatkozta a 17 éves srácról, hogy ő lehet minden idők legjobb spanyol kapusa. 1999-ben a Realban felnőttjei között is bemutatkozhatott, köszönhetően Bodo Illgner sérülésének és az argentin Bizarri nevéhez méltó, bizarr formájának. Nagyon jól védett - a vonalon, de ha ki kellett futni... A siker tehát már fiatalon megtalálta hősünket, aki viszont a helyenként túl sok pénzzel átitatott profi élsportra és egyáltalán a fiatalokra talán kevésbé jellemző módon szerény és alázatos maradt, így karrierje továbbra is töretlenül ívelt felfelé. 1999-ben U20-as világbajnok lett (érdekes módon csak 2 meccset játszott Aranzúbia mögött), majd ugyanebben az évben Vicente del Bosque véglegesen beemelte őt a Real Madrid felnőttcsapatába. Két szezonon keresztül megkérdőjelezhetetlen helye volt a királyi gárda kapujában - Bajnokok Ligáját, majd bajnokságot nyert ezen időszak alatt, és a felnőttválogatottban is bemutatkozhatott -, de aztán jött egy kis formahanyatlás, és mire észbe kapott volna, már César kapott helyet a kezdő tizenegyben.

2000-ben még remekelt, márciusban például ő lett a hónap játékosa, s év végén spanyol bajnok lett, s bekerült az év álomcsapatába (Casillas-Abelardo, Helguera, Velasco, Roberto Carlos-Gardiola, Figo, Gerard, Mendieta-Raul, Makaay) a szezon felfedezettjeként! Ebben az évben lett Európa legjobb fiatal játékosa, azaz elnyerte a Bravo-díjat - előtte a Realból csak Butraguenót díjazták ilyennel; s ott volt a 2000-es Európa-bajnokságon is Canizares és Molina cseréjeként, ám 2002 tavaszára formahanyatlás miatt kiszorult a csapatból, átadva helyét Cesarnak! Fontos momentum volt ez a pályafutásában, ugyanis sokkal hamarabb visszaszerezhette volna a helyét, azonban Del Bosque mester kiváló érzékkel "jegelte" őt a kispadon. Casillas ezen időszak alatt rájött, hogy hiába nagyszerű kapus, a sikerekért mindenkinek, még neki is vért izzadva kell megküzdenie. Ekkor veszítette el a fennállása századik évfordulóját ünneplő Real Madrid hazai pályán a kupadöntőt a Deportivóval szemben, Casillast pedig majd szétfeszítette a tehetetlen düh. Talán ennek is köszönhető a későbbi világklasszis kapusteljesítmény. Történt ugyanis, hogy 2002. május 15-én, Glasgow-ban a Bayer Leverkusen elleni BL-finálé hajrájában César megsérült, Casillas beállt a helyére, és bravúrt bravúrra halmozva őrizte meg a madridiak minimális előnyét. A nyári, ázsiai világbajnokságra így is kikerült, hiszen itt sem hagyta el immár hagyományosnak mondható szerencséje: a nemzeti tizenegy kezdőkapusa, az egykoron éppen a Realból Bodo Illgner miatt száműzött Canizares a lábára ejtette az edzőtáborban a borotválkozás utáni arcszeszét, s meg kellett műteni lábfejét az üvegtől eredő vágások miatt (!). Iker Ázsiában is remekelt: a szlovénok elleni nyitómeccsen nyolcasra értékelték teljesítményét, a paraguayiak ellen ismét, s csak a 2 gólt szerző Morientes kapott 9-est. Az írek elleni nyolcaddöntőben pedig egyenesen élete formájában parádézott (10-es osztályzat!): kivédte Harte büntetőjét a 90 perc alatt, a hosszabbítás után pedig Conolly és Kilbane sem tudott túljárni az eszén! A dél-koreaiak ellen sem védett rosszul (7), de az idióta bíróval ő sem tudott mit kezdeni...

A Realban ezek után ő volt a No 1., az összes bajnoki és BL-meccsen védett - remekül. A 2003-as esztendőben szerintem ő volt a földkerekség legjobb portása, ám a csapata 2004. tavaszi szégyenletes formája rá is negatív hatással volt: bár egész évben kiegyensúlyozottan védett, májusban már jó néhány potyával járult hozzá egy-két nagyobb gólarányú vereséghez - bár nem rajta múlott a bajnoki cím elvesztése. A portugáliai EB-re is kezdőként utazhatott el egykori ifiválogatottbeli edzője, Inaqui Sáez csapatában - bár a hispániaiak szokásuk szerint hamar kiestek, ő megbízhatóan, bravúrosan védett (átlaga 6.83), azaz magasan csapata legjobbja volt. A mai napig a legszerényebb világsztárok egyike, ami nem is csoda, hiszen világcsúcsként a Real kezdője volt már, amikor még mindig biciklivel vagy busszal járt edzésekre.... Beceneve a spanyol sajtóban a kadunai kajmán, utalva a ghánaiak elleni 11-espárbajban nyújtott remek teljesítményére a nigériai ifjúsági világbajnokságon.