Leonard Simon Nimoy

(1931. március 26.) amerikai színész, filmrendező, énekes, költő és fotóművész. Leginkább a Star Trek-beli szerepéről híres (ő alakította Spockot).
 Pályájának kezdete [szerkesztés]

Nimoy Bostonban született ukrán származású zsidó szülők gyermekeként. Nyolcéves kora óta játszott színdarabokban, filmszerepben húszéves korában, 1951-ben tűnt fel először, a Queen For A Day című filmben. 1952-ben kapta az első főszerepét a Kid Monk Baroni-ban.

Star Trek: a világhír [szerkesztés]

1964-ben kapta meg a félig ember, félig vulcani Csillagflotta-tiszt, Mr. Spock szerepét a Star Trekben. A sorozat 1966 és 1969 között futott, ezalatt Nimoyt háromszor jelölték Emmy-díjra.

A Star Trek óta [szerkesztés]

A Star Trek tévésorozat vége után Nimoy egy kémet (Paris) alakított a Mission Impossible című sorozatban, mely 1969 és 1971 között ment, majd egy western következett, a Catlow, melyben Yul Brynnerrel szerepelt együtt. 1973-ban rövid időre újra Mr. Spock lett, bár ezúttal csak a hangjára volt szükség, a Star Trek folytatásaként készült rajzfilmsorozatnak azonban hamarosan vége szakadt. Ezenkívül több filmben is szerepelt, a színpadon is sikereket aratott többek között a Hegedűs a háztetőn, A király és én és a Sherlock Holmes, Tennessee Williams: A vágy villamosa, Macska a forró bádogtetőn, Loewe: My Fair Lady, Shaffer: Equus, Kesey: Száll a kakukk fészkére, Bart: Oliver! című darabokban. A Vincent című egyszemélyes darabot Vincent van Gogh levelei alapján írta Nimoy és évekig játszotta színpadon nagy sikerrel. Egy különleges jelenségekkel foglalkozó műsor házigazdája és narrátora is volt (In Search Of...). Lemezei is jelentek meg, melyeken Star Trekkel kapcsolatos dalokat és népszerű dalok feldolgozásait énekelte.

Számos sikere ellenére az emberek még mindig legsikeresebb szerepével azonosították, amivel ő egyre kevésbé volt kibékülve. 1977-ben megjelent önéletrajzi írása, az I Am Not Spock (Nem vagyok Spock), amit rajongói értetlenül fogadtak. Ezzel némileg ellentétben állt, hogy ekkor már készülődött a szerep felújítására egy tervezett új Star Trek-sorozatban, melyet végül is nem forgattak le, helyette a Star Trek megjelent a mozivásznon. 1979-ben, a Csillagösvény (Star Trek: The Motion Picture) című filmben Spock, miután megpróbál szakítani csillagflottás múltjával, végül visszatér az Enterprise fedélzetére. 1982-ben, mintegy kísérletképpen arra, hogy végleg leszámoljon a szereppel, Spock a Star Trek II: Khan haragja című filmben hősi halált hal. Nimoy később megbánta a döntést, és a Star Trek III: Spock nyomában című filmben Spock feltámad. Ez az első mozifilm, amelyet Nimoy rendezett. A következő Star Trek filmet szintén ő rendezte, aztán átengedte a helyet William Shatnernek.

1982-ben Emmy-díjat kapott egy Golda Meirről szóló filmben, mint legjobb mellékszereplő, 1987-ben pedig ő rendezte a Három férfi és egy bébi című filmet (a hasonló című francia vígjáték amerikai feldolgozását). Ezt leszámítva a nyolcvanas évek is a Star Trek jegyében teltek, Nimoy szerepelt mind a hat filmben, mely az első Enterprise űrhajó legénységéről szólt (a hetedikre is felkérték, de visszautasította, mivel ebben már nem fontos szerepet játszott volna, jóformán csak a nevét használták volna reklámként). Emellett a Star Trek: Az új nemzedék két epizódjában is vendégszerepelt. 1991-ben készült el a Soha ne felejts (Never Forget) című filmje, amelyben egy magyarországi (munkácsi) származású zsidó férfit alakít, aki túlélte a koncentrációs tábort és Amerikában harcolni kényszerült a törvény előtt a holokauszt-tagadókkal. A film megtörtént eseményt dolgoz fel. Jelentősebb szerepei még: a Marco Polo című minisorozatban Achmet, a Hemingway írásából készült Sun Also Rises, a bibliai témájú David, amelyben Sámuel prófétát játssza. 1995-ben megjelent második önéletrajza, az I Am Spock (Én vagyok Spock), melyben megbékél azzal, hogy Spockkal azonosítják, és rájön, mennyire az élete részévé vált a szerep.

Nimoy aktív szerepet vállal a zsidó közösség életében, a reformjudaizmus híve. Kétszer nősült, első felesége Sandi Zober színésznő (1954-től 1987-es válásukig), a második pedig Susan Bay (1988-tól). Első házasságából két gyermeke született, Julie és Adam, aki filmrendezőként apja nyomdokaiba lépett.

2002 szeptemberében Nimoy bejelentette, hogy visszavonul a filmiparból.

Rendezői filmográfia [szerkesztés]

    * Star Trek III: Spock nyomában (1984)
    * Star Trek IV: A hazatérés (1986)
    * Három férfi és egy bébi (1987)
    * The Good Mother (1988)
    * Funny About Love (1990)
    * Bankrabló a feleségem (1994)

Érdekességek [szerkesztés]

    * Nimoy ötletein alapul a Star Trek-beli vulcani nép két jellegzetessége, a köszönés („Hosszú és eredményes életet”) és az ezt kísérő kézjel (ami először az eredeti sorozat második évadjának nyitóepizódjában látható, és egy áldáshoz használt kéztartáson alapul, amit Nimoy gyermekként látott a zsinagógában), valamint a vulcani idegfogás (amellyel az ellenfél elkábítható; Nimoy úgy érezte, a szereplőhöz nem illik az erőszak, és egy olyan jelenethez találta ki az idegfogást, melyben eredetileg karateütéssel kellett volna legyőznie ellenfelét).
    * Nimoy vegetáriánus, akárcsak Spock.
    * Fia, Adam rendezte a Végtelen határok-nak azt a részét, amelyben Nimoy szerepel.
    * Nimoy kiváló fotóművész, kiállításai is vannak. 2002-ben jelent meg Shekhina című albuma, amely a zsidó hagyománnyal, misztikával kapcsolatos művészi fotóinak gyűjteménye. Emellett több verseskötete is megjelent.
    * 1966-ban a Star Trek első évadjáért epizódonként 1250 dollár volt a fizetése.


Trey Parker Connifer, Colorado, 1969. október 19. -

a South Park című tévésorozat egyik készítője. Randolph Severn Parker néven született.
 Életrajz

Parker egy kisvárosban, a coloradói Coniferben nőtt fel. Gyerekként megrajzolt egy figurát, Mr. Hankey (Kula bácsi) néven, akiből a South Park ünnepi jelképe lett. Fekete öve van tae kwon dóból, és kitüntetett diák volt a felsőiskolában, Evergreenben és Fairplayben, Coloradóban.

Parker egy évet a bostoni Berklee Zenei Egyetemben járt, majd átment a Boulderi Coloradói Egyetemre. Itt film- és komolyzeneszakon tanult. Miután kétszer is szakosodott a japán nyelvből és a zenéből, Japánban élt egy ideig.

Az 1990-es évek elején Parker találkozott Matt Stone-nal. Ketten csináltak két videót, melyekben négy fiú szerepelt, akikből később a South Park főszereplői lettek. (Lásd még: Jézus kontra Frosty; The Spirit of Christmas)

Parker és családja szolgál alapul a South Park-beli Stan Marsh fiktív szereplőnek. Wendy Tésztaburger alakja is Parker egyik régi fellángolásán alapul.

Filmográfia

Együttműködések Matt Stone-nal

    * Amerika kommandó: Világrendőrség (2004)
    * That's My Bush (2001)
    * South Park – Nagyobb, hosszabb és vágatlan (1999)
    * Base-bolondok (1998)
    * South Park (tévésorozat; 1997–)
    * Spermafióka (1997)
    * The Spirit of Christmas (1996)
    * Jézus kontra Frosty (1992)
    * Cannibal! The Musical (1994)

Egyéb

    * American History (1991 egyetemi animált rövidfilm az amerikai történelméről)