Sydney Pollack
 1934. július 1.[1] – 2008. május 26.  [2] Oscar-díjas amerikai filmrendező, producer és színész. Több mint huszonegy filmet és tíz televíziós műsort rendezett, több mint harmincban játszott, producerként jegyzett munkái pedig negyven fölötti számot mutatnak.

Leismertebb alkotásai közé tartozik a Távol Afrikától, melyért az Amerikai Filmakadémia elismerését is kiérdemelte, A Keselyű három napja és az Aranyoskám. Legutolsó játékfilm-rendezése a 2005-ben bemutatott A tolmács volt.
 Karrierje

Pollack 1952 és 1954 között a New York-i The Neighborhood Playhouse színitanodában Sanford Meisner diákja volt. Később maga is tanított itt színészetet, 1954 és 1959 között, mielőtt a pályára lépett a kamera mindkét oldalán. Rendezőként és színészként is tévésorozatokkal kezdte. Az 1985-ös Távol Afrikától című munkája elnyerte a legjobb filmnek és rendezőnek járó Oscar-díjat is; korábban A lovakat lelövik, ugye?-ért és az Aranyoskámért is jelölést kapott.

Színészként megmaradt a mellékszerepeknél, néhány saját produkciója mellett többek között Stanley Kubrick és Woody Allen kezei alatt is játszott. Visszatérő szereplő volt az NBC Will és Grace című sitcomjában, s vendégszerepelt a Maffiózókban és a Törtetőkben is.

Pollack kapta meg elsőként az éves Extraordinary Contribution to Filmmaking-díjat az austini filmfesztiválon, 2006. október 21-én. Producerként számos filmet támogatott, ami a kritika és a közönség tetszését egyaránt elnyerte, ezek közé tartozik az Azok a csodálatos Baker-fiúk, A tehetséges Mr. Ripley és a Michael Clayton. Produkciós cégét Mirage Enterprisesnak hívják, amiben partnere Anthony Minghella volt, akit Pollack alig több mint két hónappal élt túl.

Inspirációi

2002-ben, a Sight and Sound Directors' Pollban Pollack felfedte tíz kedvenc filmjét, ezek: Casablanca, Aranypolgár, A megalkuvó, A keresztapa II, A nagy ábránd, A párduc, Volt egyszer egy Amerika, Dühöngő bika, A hetedik pecsét és az Alkony sugárút.[6]Robert Rodríguez (teljes neve: Robert Anthony Rodríguez) (San Antonio, Texas, 1968. június 20. – ) mexikói származású amerikai filmrendező.

Életpályája

Fiatalon képregényeket rajzolt, és testvéreivel filmeket csinált (Bedhead). Első igazi, nagyjátékfilmjét (El Mariachi-A zenész) 1992-ben készítette el hollywoodi mércéhez képest nevetségesen kevés pénzből (7000 dollár), melyet úgy hozott össze, hogy különböző gyógyszerek tesztelésére adta a fejét. A film hatalmas sikernek örvendett, a kritikusok egyből oltalmuk alá vették, sokan az új Sam Peckinpah-ot látták a fiatal 'géniusz'-ban.

A film folytatást kívánt, és Rodríguez el is készítette a mítosz bővítését Desperado néven immár sokkal több pénzből, sztárokkal és epizódszerepben egy Roberthez hasonlóan őrült filmdirektorral Quentin Tarantinóval, akivel hamar összebarátkoztak, majd még 2 rendezővel karöltve elkészítették a Négy szoba című, szkeccsfilmekből összeollózott sztárkavalkádot, amely meglehetősen gyengére sikerült.

Tarantino és Rodríguez, hogy barátságukat megkoronázzák, egy ultravéres, és ultracool vámpírfilm leforgatására adták a fejüket. Az ötletet Robert Kurtzman hozta, az ötletből Tarantino írt egy frappáns dialógusokkal megrakodott forgatókönyvet, majd mindezt Rodríguez váaszonra vitte kreatív kameramegoldásokkal és vágásokkal. Ezzel el is készült az egyik legjobb vámpírfilm, amelyet ember fia látott.

A Faculty már nem örvendett ennyire zajos sikernek. A Kevin Williamson forgatókönyvéből készült film ugyan többnyire elnyerte a kritikusok tetszését, de az emberek emlékezetéből valahogy kitörlődött ez a horrorfilm.

A Faculty-t követte a Spy Kids, mely erősen meghökkentette mind a rajongókat mind a kritikusokat. Ugyanis az eddig vérben tocsogó, erőszakos filmjeiről ismert direktor egy ízig-vérig gyerekfilmre adta a fejét. A film egy testvérpárról szól, akiknek szüleit egy napon elrabolja egy őrült feltaláló, és miután megtudták hogy anyuci-apuci valójában nem is olyan unalmas emberek, hanem szuperkémek, a felelősség rájuk hárul: elindulnak hogy kiszabadíthassák őket. Egy évvel később folytatás is készült, majd még egy évre rá egy újabb folytatás Sylvester Stallonéval a negatív figura szerepében. Ám hogy az érettebb rajongóit se hagyja cserben, elkészítette a Mariachi-trilógia befejező(?) epizódját, a Volt egyszer egy Mexikót, amely az eddiginél is nagyobb sztárkavalkádot eredményezett. Volt Johnny Depp, mint kétszínű FBI ügynök, Willem Dafoe, mint kegyetlen drogbáró, és felbukkant még többek között Enrique Iglesias is, mint a Zenész egyik bajtársa. A film a bevételeket hamar visszahozta, köszönhető ez annak is, hogy meglehetősen kevés pénzből készült. A Mexikó után jött az igazi megmérettetés: a rendezőfenegyerek ugyanis elhatározta hogy filmet forgat Frank Miller híres képregénysorozatából, a Sin Cityből, amely hollywoodi körökben sokáig megfilmesíthetetlennek bizonyult, mivel a szerző nem engedte senkinek. Rodríguez azonban remeke meggyőzőképességről tett tanúbizonyságot azzal, hogy a kőszívű képregényrajzolót és írót mégis sikerült rávennie hogy ő a tökéletes ember a projekt megvalósítására. Robert ehhez a filmhez egy saját maga által kifejlesztett módszert talált ki annak elérésére, hogy a film minél jobban hasonlíthasson a képregényben látott képkockákra. Frank Miller a filmben mint társrendező tűnt fel, és Quentin Tarantino is besegédkezett egy jelenet erejéig, amelyet jelképes összegért, 1 dollárért forgatott le cimborájának. E filmnél történt továbbá az is, hogy Robert Rodríguez kilépett a rendezők céhéből, aminek az volt az oka, hogy Frank Millert nem lehetett feltüntetni a filmben mint rendezőt. A Sin City-t követően Rodríguez elkészítette a Cápasrác és Lávalány kalandjait, amely egy 3D-s technikával készült gyerekfilm volt. Tulajdonképpen teljesen jelentéktelen alkotás, csupán arra szolgált hogy felnőtt rajongóit kiéheztesse, és aztán meglepje őket egy igazi B-filmes vérözönnel, a Grindhouse-szal, amely lényegét tekintve, 2 film 1 jegy áráért. Az ő filmje a Grindhouse: Terrorbolygó, amely egy zombikról, géppuskalábú go-go táncosról és egy maroknyi túlélőről szóló történetet mesél el. A film a '70-es évek horrorfilmjeit idézi nagy sikerrel, a zenéjén, melyet szintén Rodríguez szerzett tökéletesen érződik John Carpenter hatása. Maga a film is olyan, mintha a Menekülés-filmek édestestvére lenne. A film készítése során a rendező összejött az egyik főszereplőnővel, Rose Mcgowannel.

Filmjei

   1. Bedhead (1991)
   2. El Mariachi-A zenész (1992)
   3. Desperado (1995)
   4. Négy szoba (1995)
   5. Alkonyattól pírkadatig (1996)
   6. Faculty-Az invázium (1998)
   7. Kémkölykök (2001)
   8. Kémkölykök 2: Az elveszett álmok szigete (2002)
   9. Kémkölykök 3-D: Game Over (2003)
  10. Volt egyszer egy Mexikó (2003)
  11. Sin City (2005)
  12. Cápasrác és lávalány kalandjai (2005)
  13. Grindhouse: Terrorbolygó (2007)

Mariachi Trilógia:

    * El Mariachi – A zenész
    * Desperado
    * Volt egyszer egy Mexikó