Egy középiskolában nagyon elterjed az a szokás, hogy a lányok a mosdóban kirúzsozzák a szájukat, majd megcsókolván a tükröt, ott hagyják az ajaklenyomatukat.
A takarítónõ szól az igazgatónak, így az összes lányt, akinek rúzsos a szája, tanítás után behívják a mosdóba. A takarítónõ elmeséli nekik, hogy milyen nehéz is a rúzst lemosni a tükörrõl, majd tart egy bemutatót.
Fogja a felmosórongyot, belemártja a legközelebbi WC-kagylóba, és elkezdi letörölni a rúzsfoltokat. Na, ez volt az utolsó nap, amikor a lányok rúzsnyomokat hagytak a tükrön.

1996 március 23-án az orvosi szakértõ megtekintette Roland Opus tetemét, és megállapította, hogy a halál oka puskából származó fejlövés.
Az áldozat egy 10 emelet magas épület tetejérõl ugrott le ÖNGYILKOSSÁGI szándékkal (hagyott ugyanis egy erre utaló búcsúlevelet).
Esés közben a 9. emelet magasságában életét egy az ablakon kilõtt puskagolyó azonnal kioltotta. Se a lövést leadó sem pedig az öngyilkosságot elkövetõ nem tudott a 8. emelet szintjében elhelyezett biztonsági hálóról,amelyet az ablakmosók védelmére helyeztek el. Opus nem tudta volna kivitelezni az öngyilkosságát emiatt a háló miatt.
Általában aki öngyilkosságot akar elkövetni, sikerrel jár, még ha nem is olyan módon hal meg, ahogy eltervezte. Attól, hogy Opust lelõtték a 9. emeletnél miközben a biztos halál felé esett még nem változik halálának oka öngyilkosságról gyilkossággá...
De a tény, hogy az öngyilkossági kísérlet nem járt volna sikerrel az orvosi szakértõt GYILKOSSÁG kivizsgálására késztette.
A 9. emeleti szobában, ahonnan a lövés jött, egy idõs ember és a felesége lakott. Éppen veszekedtek, és a férfi a puskával fenyegette feleségét. Elkeseredésében amikor meghúzta a ravaszt, teljesen mellé talált, és a lövedék az ablakon keresztül Opust találta el.

Egy férfi hazafelé tartott éjszaka a forgalmas városi bekötõúton. Csak az nem stimmelt, hogy erõsen be volt rúgva, annyira, hogy talán még ránéznie se lett volna szabad az autóra, nemhogy vezetnie.
A belsõ sávban poroszkált halál lassan, hogy ne tûnhessen fel senkinek. Ez a túlzott lassúság (és az idõnkénti kilengések) lett a veszte. Hamarosan leintették a rendõrök. Elég volt egyetlen pillantás vérben forgó, bamba szemeire, egyetlen szippantás a leheletébõl, és elõ kellett venniük a szondát. Felszólították, hogy hagyja ott a kocsit, és tartson velük a kapitányságra. Már épp vitték volna el, amikor két autó összeütközött a szemközti sávban. Szigorúan ráparancsoltak a részeg nagybácsira, maradjon ott, ahol van, és áttûztek helyszínelni.
Emberünk viszont rájött, hogy ez az utolsó esélye, gyorsan elhatározta, hogy lelép. Mikor meggyõzõdött róla, hogy a rendõrök éppen nem láthatják, kereket oldott. Egyenesen a garázsba vitte az autót, és beszaladt rémült feleségéhez.
- Ha jönnek a zsaruk, mondd, hogy influenzám van, és egész nap itthon voltam. Közelébe se mentem a kocsinak - hadarta. - Ja, meg hogy odabenn alszom az ágyikómban - fejezte be, és egy whiskeys üveget felkapva a szobájába indult.
Félóra múlva megjelent a rendõrség. A feleség kinyitotta az ajtót és még mielõtt a rendõrök megszólalhattak volna, elõadta, hogy a férje egész nap ágyban volt, mert beteg, most is alszik, mit akarnak.
- Ez esetben, asszonyom - szólalt meg végül a rendõr -, gondolom nincs kifogása ellene, ha benézünk a garázsba - és már nyújtotta is kezét a kulcsért. Az asszony zavartan odaadta, és õ is velük tartott. Amint beléptek, elállt a lélegzete. A rendõrök viszont azt látták, amire számítottak. Ott állt a gyönyörû rendõrautó, villogott a kék fény a tetején.