Cézár nyílj ki, mondta Brútusz és belevágta a tõrt. Hátul Antoniusék összesúgtak:

- Ez már döfi.

Egy katona sehogyan nem akart harcolni a légiósok ellen.

Azok csodálkozva veszik körbe, de érdeklõdésükre csak ennyit mond:

- Szabin vagyok.

És kezdõdött a Kárpát medence története. Hun volt, hun nem volt.

Élt egyszer Attila, aki egy hamis damaszkuszi pengét elõrántva így kiáltott:

- Csoda szar vas!

És lett lészen nosza.

Kezdõdött a magyar történelem megannyi huszárvágással és megannyi

császár metszésével.

Tas alkoss gyarapíts!

Nem Töhötöm. Álmos vagyok. Ez Huba.

És megkondultak a harangok és Õrsbeszorult az öklük.

Sétálunk az Árpádok alatt, Géza kézben.

István király vágtat fakón.

Valaki rálõ a tömegbõl, de Gellért kap a lövedék, s õ lõtt sebbellobbal elillan.

Országom egy hóhér! (Halotti beszéd...)

Hej Magyar hon! Van sok rozsod, volt sok búzád,

de nem volt több Árpád...

Így halt ki az Árpád-ház.

Elpusztult az aranybullát tojó tyúk. IV. Béla vagy negyedik Béla, aki

korszerûsítette a közigazgatást, felszámolta a tatár járásokat,

egyik nyilatkozatában emígyen szólott:

- Hej tatárok tatárok! Hoztok is, bifsztek is.

Az Anjouk úristenit! De Salamon töke még messzire látszott...

Moldva csinált problémának hittük a török sereget is,

de mikor Dugonics tituszt kapott, hát kitört a háború.

Néhány végbéli vitéz felsóhajtott:

- Csak az a vég, azt tudnám feledni...

Gyõzött a Dózsa, gyõzött a Dózsa!

Tegnap a parasztok felkeltek!

Megreggeliztek, majd kiegyenesített kaszáikkal üldözték Zápolyát,

akit egyébként még veszett kutyák falkája is üldöz.

Több is veszett Mohácsnál. A törökök persze tudták,

hogy a fáknak melyik oldala Mohács...

II. Lajos maga itta meg a cselének a levét.

Földet osztottak. Mindenki kapott egy fél holdat.

Az ország három tagba szakadt.

Megtanultunk Isztambul, de Gül babát tõrbe csalták.

Húzd rá kóczi!

Ne Thököly!

Nem oda Buda!