|
Veszprémről!
 Veszprém (németül Wesprim vagy Weißbrunn, latinul Vesprim, szlovákul Vesprím) megyei jogú város a Dunántúlon, Veszprém megye székhelye. Egyetemi város.
Fekvése és domborzata:
A királynék városa a Séd patakot övező dombokon és völgyekben terül el, három kistáj találkozásánál: északról a Bakony hegyvonulata, délről a Balaton-felvidék, keletről pedig a sík Mezőföld északnyugati nyúlványa, a Veszprémi-fennsík határolja. Ez a központi helyzet jelentős szerepet játszott a város kialakulásában.
Veszprém a legmagasabban fekvő megyeszékhely: felszíne átlagosan 260 méterrel található a tengerszint fölött. A városon belül ugyanakkor nem ritkák a 30–40 méteres szintkülönbségek sem. Különösen szembetűnőek ezek a Séd-völgy déli és keleti oldalán, ahol az északnyugati szelek munkájának köszönhetően meredek dolomitsziklák törnek a magasba.
Veszprém Budapest felől közúton az M7-es autópályán, majd Székesfehérvárnál a 8-as útra letérve érhető el a leggyorsabban. Győr felől a 82-es, Szombathely felől a 8-as úton közelíthető meg.
Demográfiai adatok:
A 2001-es népszámlálás adatai alapján Veszprém 62 851 lakosából 59 490 fő (94,7%) vallotta magát magyarnak, 1055 fő (1,7%) németnek, 202 fő (0,3%) romának, további 425 fő (0,7%) pedig más, kisebb népcsoporthoz tartozónak.
Vallási megoszlást tekintve 35 795-en római katolikusok (57,0%), 6109-en reformátusok (9,7%), 1921-en evangélikusok (3,1%); egyházhoz, felekezethez nem tartozónak 11 944 fő (19,0%) vallotta magát.
Története:
A mai Újtelep nevű városrész nyugati részén már az i. e. 5. évezredben neolitikus település állt. Bár a rómaiak valószínűleg nem telepedtek le a város területén, annak határában, Gyulafirátótnál villát, Balácán pedig Caesariana néven várost hoztak létre.
Veszprém vára az esztergomi és székesfehérvári várakkal együtt egyike volt legkorábbi kővárainknak, már Géza korában létezett, pedig ebben az időben inkább még csak földvárakat építettek.
A város neve a szláv eredetű Bezprem személynévből ered; egyes feltevések szerint Szent István király lánytestvérének, Juditnak a fiát hívták így, akit anyjával együtt elűzött apja, Vitéz Boleszláv lengyel király, és itt telepedtek le. Más feltételezések szerint egy vezérről, vagy pedig a vármegye első ispánjáról kapta a nevét a város.
Bár a hagyomány szerint Veszprém öt „hegyre” (Várhegy, Jeruzsálemhegy, Temetőhegy, Kálvária-hegy, Benedek-hegy) épült, valószínűbb, hogy a völgyekben való megtelepedés időben megelőzte a dombok beépülését. A vár és a középkor elején még önálló vár körüli falvak („szegek”) az évszázadok során egyetlen településsé olvadtak össze.
Veszprémnek fontos szerepe volt a kereszténység bevezetéséért vívott harcban is, I. István itt győzte le Koppány seregeit. A város az első püspöki székhely az országban (1001-től vagy 1002-től), 1993-tól érseki székhely. Veszprém vármegye volt az egyik legkorábban megszerveződött vármegye. A város kedvenc tartózkodási helye volt I. István feleségének, Gizellának; később évszázadokon át a veszprémi püspökök koronázták meg a magyar királynékat, és viselték a királyné kancellárjának címét.
A tatárjáráskor a vár ellenállt a támadásoknak, és bár 1276-ban és 1380-ban is megrongálódott, mindig kijavították és fejlesztették. Veszprém virágkorát a reneszánsz műveltségű Vetési Albert püspöksége (1458–1486) jelentette.
A 16. században a városra sötét évtizedek köszöntöttek. A törökkel szemben nem volt képes nagymértékű ellenállásra, így történhetett, hogy 1552 és 1683 között összesen tízszer cserélt gazdát. A vár körüli településrészek elnéptelenedtek, a lakosságot megosztották a reformáció és az ellenreformáció ellentétei. A Rákóczi-szabadságharcban a kurucok mellé álló Veszprémet a Heister vezette császári csapatok 1704-ben kegyetlenül feldúlták.
A 18. századot és a 19. század elejét békés fejlődés jellemezte. A város, főleg gabonapiacának köszönhetően, a Közép-Dunántúl kereskedelmi központjává vált, lakossága 2 500-ról 14 000 főre emelkedett. Ekkor épült a vár mai épületeinek többsége. A még gyorsabb fejlődés akadálya a városlakóknak a püspökkel szembeni feudális függése volt, ami csak 1870-ben, Veszprém rendezett tanácsú várossá válásával szűnt meg teljesen.
Az első magyarországi vasútvonalak elkerülték a várost. Amikor 1872-ben végre megépülhetett a Székesfehérvár–Veszprém–Szombathely vonal, a püspök és a város vezetői megakadályozták, hogy az a városon haladjon át, így a vasútállomás Jutasnál, a városközponttól több kilométerre épült meg. Ez a döntés a város fejlődésére nézve súlyos következményekkel járt: Veszprém céhesipara, gabonapiaca hanyatlásnak indult, korábbi kereskedelmi szerepe megszűnt. A gazdasági stagnálást a népességnövekedés megállása is tükrözte.
A fellendülés az 1930-as évekig váratott magára; ekkor a városba számottevő hadiipar települt. 1930-ban Veszprém megkapta a megyei városi címet. A második világháború idején a várost több bombatámadás is érte, a Viadukt középső íve is súlyosan megrongálódott. Az iparosítás, a kutatóintézetek és egyetem telepítésével párhuzamosan, az 1950-es években folytatódott, aminek következtében a város lakossága 40 év alatt három és félszeresére nőtt; ma már újra növekvőben van. Veszprém 1990-ben válhatott megyei jogú várossá.
Címere:
Címere: álló, csücskös talpú, aranyrámás pajzs, vörös mezejének zöld udvarán jobbra ügető, vörös-fekete szerszámzatú és takarójú, arany bokrétás ezüst paripán ezüst kócsagtollas, vörössel és feketével mintázott ezüst páncélzatú és sodronyinges, ezüst nadrágos, vörös csizmájú ezüst sarkantyús végvári vitéz baljával a kantárt fogja, jobbjában ezüst pallost emel, oldalán a vörös szíjakon felkötött szablya és a pallos hüvelye ezüst-fekete és vörös.
A pajzs felső élén természetes színű, vörös bélésű, arany szegélyű és pántozatú tornasisak helyezkedik el, nyakában arany zsinóron vörös kört befoglaló arany medállal.
A sisakkorona ötágú (három gyöngyöt befoglaló levél között egy-egy gyöngy) rubinokkal és zafírokkal ékesített leveleskorona, melyből -sisakdíszként- banderiális huszár növekszik dúsan aranyozott kék dolmányban és nadrágban, panyókára vetett vörös bélésű, hermelinszegélyű, aranypánttal kapcsolt kék mentében, vörös kötésű hármas aranyövvel, melyen fekete kardhüvelye lóg. Balját csípőjén nyugtatja, jobbjában arany markolatú, ezüst pengéjű szablyát tart. Fején arany zsinórzattal, boglárokkal és ezüst tollforgóval felszerelt, kék leffentyűs vörös prémsüveg (csákó) van.
A foszlányok: vörös és kék.
A pajzs vörös színe, amely a vért, az életet idézi emlékezetünkbe arra céloz, hogy a vidék az őskor óta lakott. .
A zöld mező a természeti tájat, a termelőmunkát és kultúrát jelképezi: az erdőket, réteket, szántóföldi művelést, kerteket, később a szőlőgazdálkodást, a kultúra iránti igényt, iskoláit, múzeumait, könyvtárait, vadaskertjét, színházát, egyetemét (korai főiskoláját, "mely hasonlatos volt a párizsihoz" 1276-ban Csák Péter égette fel).
A pajzs uralkodó képe, a páncélos lovasvitéz hangsúlyozza, hogy a város élete ritkán volt békés. A sisakkoronából növekvő banderiális huszár megjeleníti, hogy Veszprém volt az Árpádok területén az első püspöki székhely, szomszédságában a Veszprém völgyi basilissa kolostorral. Székesegyházának patrónusa Szent Mihály arkangyal, püspökvárát Mindenszentek tiszteletére emelték, már a középkorban négy plébániatemploma volt. Itt kezdte a Szent Katalin konventben apáca életét Szent Margit, de volt temploma Szent Lászlónak, Szent Miklósnak, iskolája a piaristáknak, az angolkisasszonyoknak, irgalmasnővéreknek és működött itt papnövelde is. Amikor a török kiűzése után a püspök és a káptalan visszatért és érvényesíteni akarta földesúri jogait, a helyiek ellenállásába ütközött. Kiegyezve 1702-ben, majd 1723-ban a szerződésben kikötötték, hogy a város köteles a püspök mellé méltó bandériumot kiállítani. A vita azonban 1748-ban kiújult, hosszas pereskedés után (Mária Terézia 1771-ben a püspök javára döntött), 1848-ig tartott az ellenségeskedés (ami azóta elült, de a díszöltözetű huszár a címerben fennmaradt).
A sisak az évezredes küzdelemnek, végvári harcoknak, szabadságmozgalmaknak, nemzeti függetlenségünkért vívott csatáknak, a világháborúk hőseinek és áldozatainak állít emléket.
A korona a nehezen elnyert városi rangot (1672-ben még "kiváltságokkal nem rendelkező városnak" mondják), autonómiát, önkormányzatiságot hangsúlyozza.
Városrészek:
Veszprémben 14 városrész és 11 úgynevezett „városrésznek nem minősülő területi egység” található. A városrészek a következők (zárójelben a hozzájuk tartozó, városrésznek nem minősülő területi egységekkel):
További, városrésznek nem minősülő területi egységek:
Képgaléria:
Szent Mihály-székesegyház
|
István király és Gizella királyné szobra
|
A várnegyedben:
Az Eötvös Károly Megyei Könyvtár új épületszárnya
A várnegyeden kívül:
Gazdaság:
Az egykori főispáni lak ma a Veszprém Megyei Munkaügyi Központnak ad otthont
A rendszerváltozást követő néhány évben Veszprém megsínylette a gazdaság szerkezeti átalakulásának hatásait. A megye legtöbb nehézipari üzemének bezárásával a városban kiépült tudományos–kutatási infrastruktúra jelentős része is válságba került. A munkanélküliségi ráta átlépte a 20%-os küszöböt.
A megoldást tőkeerős vállalatoknak a városba történő telepítése jelentette. Mára a munkanélküliség 5–6% körüli, ez a megyei és az országos átlagnál is mintegy 2 százalékponttal alacsonyabb. Lakossági vásárlóerőt tekintve a veszprémi kistérség negyedik az országban (Győr, Székesfehérvár és Budaörs után).
Gazdasági és kulturális szempontból is nagy fontosságú volt a Veszprémi Egyetem (ma Pannon Egyetem) szakképzési kínálatának az 1990-es években lezajlott jelentős bővülése.
A gyakran megrendezett minőségi fesztiválok, rendezvények (melyek közül legismertebb a Gizella Napok rendezvénysorozat) ellenére Veszprémnek vannak még tartalékai a városi idegenforgalom fejlesztésében.
A lakossági infrastruktúra fejlett. Veszprém vízhálózata 1896-ra, elektromos hálózata – a bevezetés szükségességéről folytatott hosszas viták után – 1908-ra épült ki. Ma a villanyszolgáltatás minden, a víz-, telefon- és gázszolgáltatás, valamint a csatornázás a csatári üdülőtelep kivételével valamennyi városrészre kiterjed.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
