Fekvése:

A város logójában is látható két evangélikus templom

A Tiszántúl déli részén, Békés megye földrajzi középpontjában, A Körös-Maros közén, a Kettős-Körös folyótól 8 km-re délnyugatra fekszik. A város Gyulától 16 kilométerre nyugatra, Orosházától 36 km-re északkeletre található. A román határ (Gyulavarsánd) mintegy 20 kilométerre keleti irányban található. A városnál találkoznak a 44-es és 47-es főutak. A 120-as és 135-ös vasútvonalak metszik a települést.

Átlagos tengerszint feletti magassága 85-90 méter. Alacsonyabb pontjai Jamina, az északnyugati városrész és a déli végek. Magasabb a Belváros, a keleti részeken található „hát” elnevezésű részei (pl. Vandhát). Az Evangélikus Nagytemplom hátsó küszöbét tartják a város egyik legmagasabb pontjának, ez 88,75 méter tengerszint feletti magasságot jelent.

A város nagyjából el elnyújtott négyszög alakot vesz fel, ami a déli oldalon kicsit homorú, a délkeleti részen a Lencsési-lakótelep miatt eléggé kinyúlik.

A talaj elsősorban lösz, agyag és folyami szállítású hordalék keveréke. A város környékén 21-28 aranykorona értékű földek vannak, nyugat felé javul a minőség, egyre kevesebb agyaggal és több lösszel.

Éghajlata:

Békéscsaba az északi mérsékelt övben, azon belül is a kontinentális éghajlati zónában fekszik, viszonylag hideg téllel és meleg nyárral, átlagosnak mondható csapadékviszonyokkal. Itt már elég erős a kontinentális hatás, mivel a város távol fekszik a tengerektől és a medencejelleg is csak erősíti ezt a sajátosságot.

Hőmérséklet:

Az évi középhőmérséklet +11 fok körül alakul, ezzel egyike az ország legmelegebb tájainak. A januári középhőmérséklet -1,6 °C, míg a legmelegebb, július hónapban +22,6 fokot mutatnak a hőmérők. Az abszolút hidegrekord a városban -29°C, míg az abszolút magyarországi melegrekordot Békéscsaba tartotta 2001. augusztus 22-étől, +41,7°C-al, egészen 2007. július 20-áig. Így az évi átlagos abszolút hőingás 70 fok körül alakul, ez országos összehasonlításban is igen sok. Az évi átlagos hőingás 24°C, a legmagasabb értékek Magyarországon 25°C körül alakulnak, főleg a Hortobágy és a Nagykunság területén. A tenyészidőszak hőösszege egyike az országban lévő legmagasabbaknak, 3300°C felett van, ez roppant kedvező a mezőgazdaság számára.

Az első fagyos nap október 23-a környékén, míg az utolsó tavaszi fagy általában április 13-án jelentkezik. A fagyos napok száma átlagosan 96, a téli napoké (a napi átlaghőmérséklet 0°C alatt marad) 28, a zord napoké (minimumhőmérséklet -10°C alatt) 14. Nyári nap (maximumhőmérséklet 25°C felett) egy évben átlag 84-szer, hőségnapok (30°C felett) 23-szor, míg forró napok (35°C felett) 1 esetben fordulnak elő.

Napsugárzás:

A városban a napfénytartam évi összege általában 1940 óra körül alakul, ez azonban kisebb az országos átlagnál, ez betudható az Erdélyi-szigethegység láncainak, amik módosítják egy kissé a borultság mértékét. A lehetséges napsütéses órák 44%-ban süt el a Nap. A legnaposabb hónap általában a július, míg a legborultabb a december. A borultság évi átlaga 57% körül alakul.

Szél:

Az ország nagy részében északnyugati, északi a leggyakoribbi szélirány, de a Tiszántúlon, így Békéscsabán is az északkeleti irány a leggyakoribb, nagy részben betudható ez a Duklai-hágó, illetve az Erdélyi-Szigethegység hatásának. A szélsebesség évi középértéke 3 m/s, tehát 11 km/h körül alakul, szélcsend az esetek 7%-ban fordul elő.

Csapadék:

Békéscsabán az évi átlagos csapadékmennyiség valamivel 550 mm felett van, ez nagyjából megfelel az országos átlagnak. A várostól nyugatra csökken a csapadék évi átlaga, Szarvas környékén már az 500 mm-t sem éri el. A csapadékos napok évi átlagos száma körülbelül 120 nap. A téli félév során valamennyi a párolgási együttható pozitív, a nyári félévben pedig negatív. Különösen káros a mezőgazdaságnak a mind gyakrabban előforduló nyári aszály.

A csapadék egy része télen hó formájában esik. A havas napok száma 20 körül alakul, sajnálatos, hogy az országban az átlagos vastagság itt az egyik legkisebb, mindössze 4 cm.

Története:

A környék az őskor óta lakott, késő bronzkortól kezdve találtak tömegesen leleteket a város területén, ami az Alföld első kultúráját, a Körös-kultúra népét jelzi. A vaskorban a szkíták, szarmaták, majd a kelták, utána a hunok hódították meg. A honfoglalás után több kisebb település állt a területen, ott félnomád gazdálkodás zajlott. Csak az 1046-ban lezajlott Vata-féle pogánylázadás után kezdődhetett el komolyabban a feudális államhatalom megszervezése, a kereszténység térítése és a megyeszervezés.

A régészek szerint Csaba legkésőbben a 13. század első felében jött létre, de ez nem jelenti azt, hogy előtte ne lett volna lakott vidék. Az Árpád-kori település a mai városközponttól délre, a Kastély-szőlők területén lehetett. A települést az 1332-1337-es pápai tizedjegyzékben említik először, neve török eredetű, az azonos személynévből származik. Csaba mellett nyolc másik település állt azon a helyen, ahol most a város. 1521-ben már valószínűleg állott az Ábránfy család kastélya, írásos emlék 1529-ben említi először. A török időkben a város eleinte fennmaradt, először a tizenötéves háború során szenvedett el hatalmas károkat, majd a 17. század folyamán, a törökkel folytatott felszabadító harcok során teljesen elnéptelenedett. A legújabbkori kutatások szerint lakossága nem pusztult el teljesen, hanem inkább elmenekült. A gyulai rácok 1703-ban felégették a falut, így újra néptelenné vált.

1715-ben Csabát lakatlan helyként említik, egy évvel később azonban nevét már az adófizető városok közt találjuk. Az újratelepítés Harruckern János Györgynek köszönhető, aki kitüntette magát a török elleni harcokban és így megvásárolhatta Békés megyét. Nagy szerepe volt a város újbóli benépesítésében: döntően evangélikus, szlovák parasztokat telepített le. A telepesek jellemzően Nógrád, Gömör és Hont vármegyéből érkeztek. A tótok betelepülése egészen a 18. század végéig eltartott. A város ma is a magyarországi szlovák kisebbség kulturális központja.

A sok szabad földnek, valamint a nagy természetes népszaporulatnak köszönhetően 1773-1847 között megháromszorozódott a falu lakossága, meghaladta a 22 ezret. A természetes népszaporulat és népességmozgás mellett Békéscsaba demográfiáját is meghatározták a járványok, pl: 1738-1740 – pestisjárvány. Ennek ellenére nem ok nélkül "Európa legnagyobb falujának" nevezték ebben az időben.

Az Élővíz-csatorna a Belvárosban

1777-ben az Élővíz-csatorna (Körös-csatorna) kiásása mind a mezőgazdaság, mind a városiasodás, mind az egészségügy területén a fejlődés jelentős lépését jelentette. 1787-ben átadták az újonnan épített postaállomást, és postautat építettek Orosháza - Békéscsaba - Sarkad - Nagyvárad irányába. Az Arad és Pest között nyitott út és áthaladt a városon, ezáltal még kedvezőbb helyzetbe került.

1831. július 25-től itt is sok emberéletet követelt az egész országban pusztító kolerajárvány, augusztus végéig 2019 fő halt meg. Közös sírhelyük a Széchenyi-ligetben, egy domb alatt található meg.

1840-ben Csaba mezővárosi rangot kapott. 1847-re a város az ország húsz legnagyobb városa közt volt, népessége elérte a 22 000 főt. Ettől függetlenül még mindig egy nagyra nőtt falura hasonlított kis házaival, zsúfolt, sáros utcáival.

A Csabán élő szlovákok 1848-ban szép példáját adták a hazaszeretetnek, hiszen kétezer nemzetőrt állítottak ki, akik Nagybecskerek határában állomásoztak, bár bevetésre nem kerültek. Anyagiak terén is lelkesen járultak hozzá a lakosok a szabadságharchoz: gabonával, takarmánnyal, arany- és ezüst ékszerekkel segítették a kormányt.

1858-ra elérte a várost a vasútvonal, és felgyorsult a fejlődés. Új házak, gyárak épültek. A 19. század végén azonban a munkanélküliség nagy gondot jelentett, és 1891-ben munkáslázadás tört ki, melyet román nemzetiségű katonák segítségével fojtottak el. A város egyik legfontosabb személyisége Áchim L. András volt, aki pártot alapított parasztokból, és elérte, hogy Békéscsaba rendezett tanácsú város legyen. Éveken át a város képviselője volt.

1885-ben fejezte be Zsigmondy Béla a Kossuth téren az ártézi kút fúrását: ekkortól van a városnak egészséges ivóvize. 1888 tavaszán a megáradt Körös Doboz felől áttörte a gátat és elárasztotta az egész határt, a város legmagasabb pontját, az Élővíz-csatorna az evangélikus nagytemplom hátsó küszöbét 1 cm-rel haladta meg (88,75 méterrel a tengerszint felett). Csak rendkívüli erőfeszítéssel sikerült a várost megmenteni a pusztulástól. Megelőzésül építették meg ezután a körgátat.

A Rudolf Főgimnázium

A város 1855-ben magán algimnáziumként induló, 1859-től egyházi algimnáziumként működő iskolája 1899 szeptemberétől nyerte el a nyolc osztályos főgimnáziumi státuszt. A korabeli helyesírás szerint Rudolf főgimnázium, teljes nevén (az évkönyvek címlapja szerint): Békéscsabai Ág.Hitv.Ev.Rudolf - Főgimnázium, Alpár Ignác tervei alapján, Wagner József és társai kivitelezésében határidőre, 1899. augusztus 15-ére elkészült.

1911. május 11-én lőtte le Zsilinszky Gábor,Bajcsy-Zsilinszky Endre testvére egy vitában Áchim L. Andrást, a radikális reformokat követelő, lobbanékony természetű képviselőt, a pártalapító (Magyarországi Parasztpárt) parasztvezért, akit halálosan megsebesített.

A 2008. június 4-én átadott Trianon-emlékmű

Az I. világháború sok szenvedést hozott. A város fiai a híres 101. hadosztályban harcoltak, döntően a keleti fronton, az orosz csapatok ellen. Döntő érdemeik voltak a Körösmező környéki sikeres védelmi hadműveletekben, majd részt vettek a Gorlicei áttörésben is.Természetesen a harcoknak sok áldozata volt, máig ismeretlen számú csabai hős adta életét a Hazáért. Méltó emlékművük a Tabáni temetőben, és a központban, a Szabadság-téren áll. 1919 és 1920 között Békéscsaba előbb a Tanácsköztársaság diktatúráját, majd a román megszállás nehézségeit viselte. A trianoni békeszerződés után Magyarország elveszítette legnagyobb tiszántúli városait, többek közt Aradot, Temesvárt és Nagyváradot, és Békéscsaba egyike lett azoknak a városoknak, amelyeknek át kellett venniük az elveszítettek szerepét. A diktátumra való emlékezésre 2008. június 4-én a békéscsabaiak egy Trianon-emlékművet emeltek, ahol egy Guillotine csap bele Nagy-Magyarországba.

A két világháború közötti Nagy gazdasági világválság szegénységet és munkanélküliséget hozott, 1925-ben pedig még óriási árvíz is pusztított a városban. Mindezek ellenére a Horthy-korszak alatt Békéscsaba könyvelhette el az egyik legjelentősebb fejlődést a megcsonkított ország városai közül.

Békéscsaba szőnyegbombázása, újságcikkben

A II. világháború idején szárazföldi harcokat nem vívtak a környéken, de 1944-ben két tragikus esemény is megrázta a várost: június 24. és 26. között több mint 3000 zsidót indítottak útnak Auschwitz felé, akik közül alig 20% tért vissza a háború után. Szeptember 21-én pedig a brit és amerikai légierő több száz nehézbombázója bombázta a vasútállomást és környékét, 93 ember halálát okozva. A bombázás következtében a vasútállomás és környéke szinte teljesen megsemmisült, több más épület megrongálódott. A mai napig foghíjas az állomásépülettel szemben álló tér emiatt, az egykori Kakas Szálló helyén. Még több légitámadás is érte a várost, így az összesen elhunytak száma 170 fő. A Magyar Légvédelem összesen kb. 15-20 támadó gépet tudott lelőni. Október 6-án a szovjet hadsereg elfoglalta, majd megszállta a várost.

1947-ben kezdődött a magyar-csehszlovák lakosságcsere, ennek során főleg Csallóközi felvidéki magyarokat telepítettek be az egykori szlovákok (tótok) helyére. Főleg Révkomárom, Gúta, Losonc és Érsekújvár térségéből érkezett sok áttelepített.^[A város 1941-ben még 52 000 főt számlált, 1949-re ez a szám 43 000-re esett vissza, ezzel a magyar városok közül Békéscsaba szenvedte el a II. világháború egyik legnagyobb emberveszteségét, arányaiban. Ez köszönhető volt többek között annak is, hogy míg Csabát 5500 ember hagyta el az áttelepítések következtében, addig helyettük csak 1700 új beköltöző érkezett.

Az Angyalos-kút

Az 1950-es megyerendezés során Békéscsabát Békés megye megyeszékhelyévé nyilvánították. 1956-ban a város környékén állomásozó honvédségi alakulatok a forradalom mellé álltak, a településen azonban rend uralkodott. 1956. november 4-én az országba beözönlő szovjet csapatok harckocsikkal megerősítve Békéscsabát is megszállták rövid harcokat követően, az ellenállás fészkei a mostani Petőfi Utcai Általános Iskola és a régi rendőrség épülete volt. Többen hősi halált haltak a védők közül, emléküket emléktábla őrzi a Szabadság téren.

A kibontakozó szocializmus idején a várost Magyarország egyik legfontosabb élelmiszeripari központjává fejlesztették a tervgazdálkodás keretében. Huszonöt év alatt a lakosság száma 42 ezerről 65 ezerre emelkedett, az igényeket döntően a paneles építéssel elégítették ki. A hatvanas évektől kezdődően megkezdődött a tervszerű iparosítás, felfutott a baromfifeldolgozás és a nyomdaipar is. Ezen kívül forgácsoló szerszámgépgyár, hajtómű- és felvonógyár, konzervgyár, hűtőház létesült, ekkor jött létre több kis üzem összevonásából a Kner Nyomda is. A megye gépiparának jelentős bázisa lett a MEZŐGÉP. A hetvenes években épült a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat nagy tárháza. A nyolcvanas évekre a város lakosságának több mint fele az iparban dolgozott. Ez elsősorban az egykori KGST-országok szakosodása miatt történhetett, túlfejlesztették a kapacitásokat. Az 1990-es években, a rendszerváltás után az ipar válságba került, sok termelőüzem bezárt, vagy csak csökkentett kapacitással dolgozott tovább, rengetegen elveszítették az állásukat.

A város mára túljutott a mélyponton. Érkeztek új beruházók is, elkészült a város bevásárlóközpontja, a Csaba Center, amely a vidéki Magyarország legnagyobb ilyen jellegű létesítménye 80 000m² bruttó alapterülettel.Felújították a strandfürdőt, megépült az elkerülőút, a négysávos, gyorsforgalmi autóút Gyula felé,átadták a repülőteret. Megújult a város sétálóutcája, 2 tere, új épületbe költözhetett a Rózsa Ferenc Gimnázium is. Jelenleg is nagy beruházások zajlanak, többek között a Budapest Bank új bankműveleti központot épít, illetve a Tondach Magyarország Rt. felfuttatja a tégla- és cserépgyártást, 8,5 milliárd forintos beruházási értékben új gyáregységet épít az egykori Jaminai Téglagyár területén.

Népesség:

Békéscsaba lakosságszámának változása

Népességszám-változás:

Év Lakónépesség 1870 27 624 1880 29 490 1890 30 979 1900 33 976 1910 38 143

Év Lakónépesség 1920 42 014 1930 47 412 1941 50 325 1949 44 053 1960 51 798

Év Lakónépesség 1970 57 504 1980 66 287 1990 66 162 2001 66 473

Testvérvárosai:

• Belényes, Bihar megye, Partium, Románia (1999)
• Mikkeli, Finnország (1981)
• Nagybecskerek, Vajdaság, Szerbia (1966)
• Nagyszalonta, Bihar megye, Partium, Románia (2002)
• Székelyudvarhely, Hargita megye, Erdély, Románia (1991)
• Tarnowskie Góry, Lengyelország (1994)
• Trencsén, Szlovákia (1992)
• Ungvár, Kárpátalja, Ukrajna (1998)
• Wittenberg, Szász-Anhalt tartomány, Németország (1995)