Bemutatkozás évei:

Bronxban született, 1940. április 25-én. Szülei olaszok, Salvatore és Rose, születése után hamarosan elváltak, és a kis Al a nagyszülők házában talált menedéket. Kedvenc foglalatossága volt a moziban látott filmszereplők hangjának, mozgásának utánzása. Még középiskolás volt, amikor Bronxban Csehov Sirályában lépett fel, és ekkor ébredt rá saját színészi képességeire. A fiatal srác a Broadway-re vágyott, de a tanulást félvállról vette, és ez egyre romló eredményein is meglátszott. Egy ideig alkalmi munkákból tartotta el magát, majd Herbergh Berghof tanodájába iratkozott be, de Lee Strasberghez vágyott. A metod achting mestere szárnyai alá vette az ifjú titánt, majd off-Broadway-darabokban szerzett neki szerepet. Al végre megvalósíthatta önmagát, és az elkövetkezendő években díjakkal halmozták el munkáiért, többek között Tony- és Obi-díjakkal. Utolsó színházi szerepében egy kábítószerfüggő fiatalt formált meg, s bár ezután egyenesen a mozivászonra nyargalt át, a rendezők és producerek még sokáig hagyták hemperegni a drogos témában. Első két játékfilmjében ugyanis szintén drogfüggő csődtömegeket személyesít meg, akiknek nincs módjuk és nincs erejük ahhoz, hogy szakítsanak züllött életükkel. A Pánik a Tű Parkban direktora így jellemezte a lehengerlő tehetségű sztárpalántát: „Látszatra érdektelen, csúnya kisember, ám amikor beszélni, mozogni kezd, szemében lézersugár gyullad ki”.

A Keresztapa legendakör:

Pályája nehezen indult be, és, ha Francis Ford Coppola késhegyre menő viták árán nem fogadtatja el a Paramount Pictures fejeseivel, hogy ő játssza a A Keresztapa című epikus gengszterfilm egyik főszerepét, talán ma egy legendával lennénk szegényebbek. Pacino az első próbafelvételeken nem győzte meg a stúdió vezetőit, akik ki akarták rúgni, de a sokat emlegetett éttermi mészárlásjelenetben már minden kétséget eloszlatott afelől, hogy ő a legautentikusabb választás a fiatal katonatiszt szerepére, aki apja, a mindenható maffiafőnök (Marlon Brando) helyébe lépve a családi vállalkozás élére áll. Pacino-t beszippantotta Hollywood, és a Keresztapáért Oscar-díjra jelölték, ezt azonban még nem sikerült beváltania. Sőt, díjak tekintetében sokáig a legmellőzöttebbek közé tartozott. A Keresztapa azonban mérföldkő lett Új-Hollywood történelmében, felfrissítette műfajának lelassult véráramát, és a nyomában valóságos "gengszterfilm-dömping" indult el. Pacino a két évvel későbbi folytatásban már abszolút főszereplő volt, s noha ismételten jelölték, újfent alulmaradt, ezúttal Art Carney-val szemben (Harry and Tonto c. filmben mint Harry Coombes)

A sebhelyesarcú, Carlito útja, és egy asszony illata

A '70-es években még nem kallódik el (krimik jönnek Sidney Lumet rendezővel: Serpico, Kánikulai délután), a '80-as években viszont sikerül néhány alacsonyabb színvonalú produkcióhoz is leszerződnie. Ebből az évtizedből egyedül A sebhelyesarcú méltó az említésre, amelyben Tony Montanát, a kubai bevándorlót formálja remekbe. A hazájában is bűnözőként tevékenykedő Montana az Újvilág felé hajózva elhatározza, hogy az alvilági vezetőség bizalmába férkőzve majd megfosztja trónjuktól Miami hírhedt drogbáróit. Poliészter öltönyök, füstös klubok, literszámra ömlő vér (a láncfűrészes jelenet farokcsóváló udvarolás Brian De Palma részéről Hitchcock Psycho-ja előtt), nyitott tetejű autók, virágmintás ingek, árulás és becsület. Pacino talán legmeggyőzőbb Montana szerepében: amit tulajdonképpen itt művel, az a mohó, mégis avítt becsületkódex alapján dolgozó, dél-amerikai proletár gondos reprezentációja. A '90-es éveket A szerelem tengere című thrillerrel kezdi, majd a Dick Tracy groteszk maffiózószerepe következik, 1992-ben pedig az Egy asszony illatában kritikus humorral, megfáradt iróniával és lírai szomorúsággal tölti fel Frank Slade, a vak alezredes drasztikus szerepét. Jutalomjátékát Oscarral honorálják, bár a közvélemény szerint ez egyértelműen vigaszdíj volt, egy eddig nem honorált életmű kései elismerése. Pacino szekere innentől kezdve vágtatni kezdett: a Carlito útja egy újabb gengsztermozi, de ezúttal ő játssza az erkölcsös, börtönviselt maffiózót, aki szeretné otthagyni New York alvilágának mocskát, és egy autókölcsönzőt nyitni egy távoli, békés szigeten. Rendkívüli film, amelyben Sean Penn élete egyik legtalálóbb szerepében brillíroz, Pacino pedig ismét nem hazudtolja meg önmagát. Joe Cocker betétdala még tragikusabbá teszi ezt az árulásról és szerelemről szóló gengszterballadát, amelyet érdemes több ponton is összehasonlítani A sebhelyesarcúval. Hisz' mindkét mű főhőse elbukik a küzdelemben, de míg egyikük nem képes a puskacsőnél messzebbre látni, és csak saját vérbosszújára gondol az utolsó pillanatig, addig a másik ellöki magától a változó értékeket, kitágul előtte a horizont; ironikus módon épp egy futni hagyott helyi kiskirály döfi hátába a rozsdásbökőt.

Napjainkig:

1995-ben a Szemtől szemben-t forgatja Robert De Niro társaságában, álomszereposztással. Michael Mann nagyszabású akciófilmje óriási lenyomatot hagyott maga után, amit mi sem bizonyít erősebben, minthogy hamarosan videójáték dolgozza fel a rabló-pandúr történetet. 1997-ben Az ördög ügyvédje következik, amelyben a villásfarkú ördögöt mintázza meg nagy sikerrel. 2002-ben, az Álmatlanság-gal ismét sikerül a színészi magaslatokra törnie: Robin Williams ellenlábasát játssza, egy saját lelkiismeretével vívódó nagyvárosi nyomozót, aki egy alaszkai nyomozás során véletlenül lelövi saját társát. Az HBO is vetítette az Angyalok Amerikában című minisorozatot, amelyben Pacino első ízben jelenik meg a közönség előtt őszes hajjal. A film homoszexualitásról, vallásról, politikáról, életről szól – a legkeresettebb hollywoodi filmsztárok taposták egymást a szerepekért, és az eredmény számtalan Golden Globe- és Emmy-díj, vastaps és éljenezés a kritikusok és a nézők részéről. 2006-ban a Pénz beszél című üres karrierfilmben láthattuk, de játszott A velencei kalmár legújabb hollywoodi átiratában is Jeremy Irons mellett. Danny Ocean-ék következő kalandjában, az Ocean's Thirteen-ben is benne volt.

Filmjei:

1969.    Pánik a Needle parkban
1971.    A Keresztapa
1972.    Madárijesztő
1973.    Serpico
1974.    A Keresztapa II.
1975.    Kánikula délután
1977.    Bobby Deerfield
1979.    ... és légyen igazság
1980.    Portyán
1982.    Szerző! Szerző!
1983.    A sebhelyesarcú
1985.    Amerika háborúban
1989.    A szerelem tengere
1990.    A kiközösített
1990.    Dick Tracy
1990.    A Keresztapa III.
1991.    Krumplirózsa
1992.    Glengarry Glen Ross
1992.    Egy asszony illata
1993.    Carlito útja
1995.    Egy nap a mozi
1995.    Szemtől szemben
1996.    Minden gyanú felett
1996.    Richard nyomában
1997.    Fedőneve: Donnie Brasco
1997.    Az ördög ügyvédje
1999.    A bennfentes
1999.    Minden héten háború
2000.    Chinese Coffee
2002.    Álmatlanság
2002.    S1mOne
2002.    Ismerős játékok
2003.    Beavatás
2003.    Gengszter románc
2003.    Angyalok Amerikában (TV film)
2004.    A velencei kalmár
2005.    Pénz beszél
2007.    88 perc
2007.    Ocean's Thirteen - A játszma folytatódik
2008.    Jogos gyilkosság
2009.    Rififi
2009.    Dali&I: The Surreal Story