Humphrey Bogart

 Élete

New York előkelő negyedében, egy ismert sebész és egy grafikusművész gyermekeként nőtt fel két húgával együtt. Apjától megtanult sakkozni és vitorlázni, amit élete végéig magas fokon űzött. A massachusetts-i Andover Akadémián töltött röpke félév után, 1918 májusában besorozták a haditengerészethez. A legenda szerint itt szerezte a felső ajkán látható forradást, amikor az őrizetére bízott rab szökni próbált, és szájon vágta őt a bilinccsel. A történet szerint Bogart természetesen mit sem törődve sérülésével, vakmerően a szökevény után vetette magát és elfogta a menekülőt. Egy sokkal prózaibb változat szerint a sebet 12 éves korában ejtette rajta egy jókora, hegyes fadarab.

Karrier

Bogart művészi karrierje 1920-ban kezdődött, amikor Alice Brady, színésznő felfedezte. Első szerepében, japán pincérként még csak a családját és a barátait kápráztatta el, a kritikusok egyelőre nem figyeltek fel rá.

Számos színpadi- és filmszerep után 1934-ben jött el az áttörés, amikor Arthur Hopkins rendező-producer az Elvarázsolt erdő című filmjéhez szerződtette Duke Mantee, a szökött gyilkos szerepére. Bogart feltűnése a színen erőteljes hatással volt a nézőtérre. Jéghideg tekintete, görnyedt tartása és gesztusai meggyőzték a közönséget, hogy valóban egy gyilkost látnak, pedig még meg sem szólalt. Bogart egyénisége és képességei annyira hatásosak voltak, hogy a Warner Brothers állandó szerződést írt alá vele. Ettől kezdve folyamatosan gengszter-szerepek következtek, melyeket kivétel nélkül hibátlanul alakított.

A High Sierra című filmet Raoul Walsh rendezte, a forgatókönyvet Bogart ivócimborája és barátja, John Huston írta. Évekkel később rátalált A máltai sólyom (1941) főszerepe. A magándetektív Sam Spade megformálása, mely a rafináltság, sárm és becsületesség izgalmas keverékét eredményezte, lenyűgözte a nézőket. Ezzel egy időben zajlott a Casablanca című háborús románc szereplőválogatása, melynek során Bogart mellé a fiatal svéd szépséget, Ingrid Bergmant választották ki. Végül olyan alkotás született, amelyet ma is minden idők legjobb filmjei között jegyeznek. A Casablancát 1943 januárjában mutatták be és óriási kasszasikert hozott. A szakmai elismerés sem maradt el: Az Oscar-díj átadáson az alkotók besöpörték a legjobb film, a legjobb forgatókönyv és a legjobb rendezés díját, de a mű öt további jelölést is hozott, többek között Bogart számára a legjobb színész kategóriában. A Casablanca azon ritka filmek egyike, amelynek egyes jeleneteit más filmesek filmjeikben még idézni is szokták (pl.: Woody Allen: Játszd újra, Sam; Emir Kusturica: Macskajaj stb.).

Bogart és Bacall

Egy évvel később a Warner Brothers a feltörekvő ifjú csillagot, Lauren Bacallt rendelte Bogart partnerének a Hemingway regénye alapján készült Martinique-ben. Amikor a két színész először találkozott, Bogart így szólt Bacall-hoz: „Nagyon jól fogjuk érezni magunkat együtt”', és ennél találóbbat nem is mondhatott volna. 1945. május 21-én Ohióban összeházasodtak. Bogart és Bacall 160 000 dollárért vásárolt egy fehér tégla kúriát Holmby Hills-en, egy fényűző környéken Beverly Hills és Bel-Air között. Bogart és Bacall két Jaguar márkájú autót birtokolt és 3 boxer kutyát. Élvezték a szomszédaik társaságát, különösen Judy Garlandét. Bogart az apaszerepet is megismerhette, bár ez már a negyedik házassága volt. Mikor az első gyermekük, Stephen megszületett, Bogart már 49 éves volt. Bogart alkalmatlannak érezte magát az apaságra. „Mit csinálsz egy gyerekkel?” – kérdezte egy barátjától – „Ők nem isznak”. 1952-ben, megszületett második gyermekük, Leslie (egy lány, aki a színész Leslie Howard után kapta a nevét).

1947-ben forgatta A Sierra Madre kincsét, a következő évben pedig a Key Largo-t. Az igazi nagy dobás 1952-ben érkezett el, amikor Katharine Hepburn partnereként az Afrikai királynőjé-ben megformált szerepért elnyerte a legjobb színész Oscar-díját. Olyan riválisok mellett, mint Marlon Brando, akit A vágy villamosa főszerepéért jelöltek. Az Afrika királynője az év egyik legnagyobb kasszasikere lett, a New York Times kritikusa pedig így nyilatkozott: „Minden bizonnyal ez Bogart pályafutásának legjobb alakítása. Kitűnően formálja meg a férfit, aki csupán a felszínen nyers, de a zord külső érző szívet és jóságot takar.”

Ezt követően Bogart még számos sikerfilmben bukkant fel, többek között a Sabriná-ban (1954), Az Isten bal kezé-ben (1955) és a Reménytelen órákban (1955).

Töretlen karrierje azonban 1957. január 14-én megszakadt. Egész életében erős dohányos volt, és szervezete végül feladta a küzdelmet a torokrák ellen. Füstszűrő nélküli Chesterfields cigarettát szívott és gyakran erősen sokat ivott, ha nem dolgozott. A betegségéről szinte sohasem beszélt, és nem volt hajlandó orvoshoz menni 1956 januárjáig, azután pedig a nyelőcsövének, két nyirokcsomójának és egy bordájának az eltávolítása már túl kevés volt és túl későn történt.

Katharine Hepburn és Spencer Tracy meglátogatták. Bogart túl gyenge volt, felkelt és leült a lépcsőfok tetejére. Megpróbált ezen viccelődni: "Tegyetek bele a zsúrkocsiba és leszáguldok az első emeletre. Gyerünk, kicsi vagyok, beleférek."

Hepburn így írta le az utolsó találkozását Bogarttal: "Spence megveregette a vállát és azt mondta, 'Jó éjt, Bogie.' Bogie lesütötte a szemeit, nagyon csendesen és szívből jövő mosollyal megfogta Spence kezét és azt mondta, 'Viszlát, Spence.' Spence szíve összecsavarodott a meghatottságtól. Értette őt."

Bogart szüntelenül törekedett rá, hogy a színművészete tökéletes legyen. 81 filmen átívelő pályafutása során egyetlenegyszer sem késett a forgatásról, szerepeit pedig mindig lelkiismeretesen megtanulta. Nem számított, hogy milyen magánjellegű problémái voltak, ez soha nem befolyásolta a munkáját. Azt vallotta, hogy a közönség mindig kifogástalan alakítást érdemel.

Érdekességek

    * Az Empire magazin 1997 októberében minden idők 100 legnagyobb filmsztárja között a 9. helyre sorolta.
    * Az Amerikai Filmintézet szerint az 1. helyet foglalja el a legjelentősebb filmszínészek rangsorában, a Casablanca pedig a 100 legjobb amerikai szerelmi történet listáját vezeti.
    * 1950-es években Bogart gyakran járt bárokba és klubokba. 1950-ben Bogart és egy barátja, Bill Seeman megérkeztek El Morocco Club-ba, New York-ba éjfél után. Bogart vett két óriási kitömött panda mackót a fiának, Stephen-nek. Megtámasztották a medvéket egy külön széken, és a két férfi elkezdett keményen inni. Két fiatal nő a klubban meglátta a pandákat. Az egyik felemelte az egyik medvét. Bogart nagyon dühös lett és megütötte a lányt, aki leesett a földre. A lány barátnője felvette a másik pandát, Bogart mondott valami kegyetlent, amire odajött a lány barátja, aki a hely kidobóembere volt. Ezután összeverekedtek. Bogartot, Seemant és a pandákat kidobták a El Morocco bárból, ahová sosem tértek többet vissza.