Marlon Brando (1924. április 3. – 2004. július 1.)

 Élete

Édesanyja is színész volt, aki Henry Fondának is magánórákat adott. Apja mezőgazdasági szerszámok eladásával foglalkozó sikeres kereskedő volt, aki ellenezte fiuk színészi pályájának biztatását, és katonai akadémiára küldte. Brando kirúgatta magát és New York-ba költözött, ahol a híres Actors Studio, Stella Adler és Elia Kazan tanítványa lett. Adler így emlékezett vissza Marlonra: „Nem tanítottam neki semmit. Csak feltártam előtte a gondolkodás, az érzékelés, a tapasztalás lehetőségeit. Megnyitottam előtte a kapukat, és többé nem volt rám szüksége.” 1947-ben a Broadway-n Tennessee Williams: A vágy villamosa című színdarabjában Stanley Kowalski szerepét játszotta. A kritikusok lelkesen üdvözölték azt a színészt, aki végre „az indulatait és tökösségét is magával viszi” a színpadra. A darabot négy évvel később filmre vitték. Brando mind a közönség, mind a kritikusok körében sikeres lett az 1950-es években áttörő alakításaival. Első filmszerepében, az 1950-es Férfisorsban egy II. világháborús veteránt alakított, aki deréktól lefelé megbénulva érkezik vissza a háborúból. Brando jelentős időt töltött egy fizikoterápiás intézetben, hogy tanulmányozza a betegek életét. A vágy villamosa (1951) után a A rakparton (1954) című film következett Elia Kazan rendezésében, melyért megkapta első Oscar-díját. A szintén ebben az évben készült A vad című motoros road movie egy generáció mondanivalóját fogalmazta meg: „Mi ellen lázadsz, Johnny?" „Mi ellen lehet?”. Az 1960-as években sorra kisebb szerepekben tűnt fel sikertelen játékával, például az 1961-es A félszemű Jackkel, melynek forgatása alatt távozásra kényszerítette Stanley Kubrickot és Peckinpahot. Majd ez a film lett az első és egyetlen rendezése is egyben. 1962-ben emlékezetes bukást szenvedett el a Lázadás a Bounty-n című filmmel. Habár a film teljes csőd volt, megismertette Brandóval Tahitit, amelybe annyira beleszeretett, hogy vett magának egy saját szigetet a Csendes-óceánon, sőt feleségül vette a Christian Fletcher szerelmét alakító Taritát.

Magánéletében teljes zűrzavar uralkodott. Első feleségétől egy év után elvált. 1960-ban egy mexikói színésznő lett a második felesége, de tőle is elvált, amikor beleszeretett egy tahiti nőbe – ő lett a harmadik felesége. Marlon Brando szexualitása mindig is vita tárgyát képezte. Egy nemrégiben megjelent életrajz szerint Brando számos férfi-kollégájával folytatott szerelmi viszonyt, többek között James Deannel, Cary Granttel, Montgomery Clifttel és Sir John Gielguddal. 1985-ben megjelent életrajzában így vallott: „Mint a férfiak egy jelentős részének, nekem is voltak homoszexuális tapasztalataim, és ezt nem szégyellem.” Ennek ellenére a hozzá közel állók szilárdan tartják a nézeteiket: Marlon heteroszexuális volt.

A Bounty-t követően Brando számos könnyen felejthető filmben szerepelt.

A Keresztapa

Marlon Brando 47 éves volt, amikor Don Vito Corleonét formálta meg A Keresztapa című filmben. Akkoriban mindenki Brando nagy visszatéréséről beszélt, tüntető távolmaradásáról az Oscar-ceremóniáról. A dalok, amelyeket anyámtól tanultam című önéletrajzi regényében külön fejezetet szentelt a Keresztapa-sztorinak. Az író, Mario Puzo elküldött a számára egy példányt a regény megjelenésekor. Néhány sort is mellékelt neki, melyben leírta, hogy filmes feldolgozás esetén őt javasolja Don Corleone szerepére. Az ajánlat nem keltette fel Brando érdeklődését. Elolvasta a könyvet és megköszönte Mariónak, hogy rá gondolt. Puzo eladta a jogokat a Paramount Picturesnek. Közben több alkalommal felhívta Brandót, hogy jobb belátásra bírja, de azt nem közölte vele, hogy már tárgyalt a nevében a produkcióval. Brando később megtudta, hogy a Paramount főnökei hallani sem akartak a nevezéséről a szerepre. Az előzmények szerint a Lázadás a Bounty-n idején telekürtölték a sajtót Marlon kicsapongásairól, a Paramount nagy anyagi veszteségeket könyvelt el, és nem akartak további kockázatokat vállalni a személyével. Mario végül elküldte a kész forgatókönyvet. Marlon elolvasta és elnyerte a tetszését. Francis Ford Coppola is megerősítette, hogy őt akarja a szerepre, és próbafelvétellel igyekezett meggyőzni a Paramount vezetőit. Brando otthon tartott próbákat: papírzsebkendővel kitömte a száját, kisminkelte magát, a tükör előtt dolgozott a szövegen. A felvételek tetszettek a Paramountnak, így lett Marlon Brando a Keresztapa. 1972-ben a Keresztapában Don Corleone megformálása jelentette a középkorú művész színészi újjászületését. Késő negyvenes éveiben két megigéző alakításával azonban visszaszerezte méltó hírnevét. A Keresztapáért megkapta második Oscar-díját, és szimbolikussá vált az a generációs találkozás is, ahol Brando Al Pacino-val, Robert Duvall-lal és James Caan-nal szerepelt egy vásznon. Legendássá vált a díjátadás története, melyben a Keresztapa sikerében való fürdőzés helyett a díjátadóra maga helyett egy teljes indián ruházatba öltöztetett fiatal nőt küldött el, hogy az ünneplés helyett rávilágítson a bennszülöttek nehéz helyzetére. A gesztus nem aratott sikert (kifütyülték).

Robert Duvall, aki az Apokalipszis mostban újra találkozott vele, így emlékszik vissza Marlon Brandóra: „Ő tényleg a keresztapa volt azoknak a fiatal színészeknek, akik az 1970-es években bukkantak fel, de még a mai új generációnak is. Ő volt számunkra a legnagyobb, még Laurence Olivier-ét is megelőzte. Kivételes ember volt, de csodálnivalóan és könnyedén tiszteletlen, egészségesen tiszteletlen. Azt hiszem, ez a tiszteletlenség ellazította és teljesen összhangba hozta saját magával. Ez volt a titka, hogy színészként új utakat tudott megtalálni.”

A Keresztapa után

Az Utolsó tangó Párizsban című film következett Bernardo Bertolucci rendezésében, melyért Brando megkapta a 7. Oscar-jelölését. A filmben egy, a felesége öngyilkosságát egy titkos szerelmi kapcsolatban feldolgozó férfit alakít.

Larry King, aki egy interjú után összebarátkozott a színésszel, így emlékezik vissza rá: „Odatette a pénzét, ahol a szája járt”. „Ha hitt valamiben, támogatni is hajlandó volt.” Ugyanakkor jelentős sztárgázsikat tett zsebre, így például 1978-ban rekordösszegnek számított az a 3 millió dollár, amit a Supermanben Jor-El szerepéért való 12 napos munka után kapott.

Színész generációkra volt hatása játéka, és miatta választották ezt a szakmát: Brando által „pocsék életként” definiált színész-létet. Hollywood mai legnagyobbjai vallják, hogy az ő hatására léptek erre a pályára, és minden egyes munkájukat most is ő inspirálja. Al Pacino szerint „Brando összehasonlíthatatlanul jobb volt mindnyájunknál. Marlon Brando – egy fogalom. Nem láttam még egyetlen filmjét sem, amikor elkezdtem a színészetet, de most büszkén állítom, hogy a halálom napjáig őt utánzom.”

„A valaha élt legkifinomultabb színész” – vallja Barbra Streisand. „13 éves korom óta a bálványom. Két emberöltőre elég munkát végzett. Én pedig bármikor kezdtem új filmbe, feltettem magamban a kérdést: 'vajon Brando játszana-e velem?”

80-as évek

A 80-as évek nagy részében Marlon Brando nem játszott. 1989-ben jelent meg újra az antirasszista Forrongó évszak című filmben, melyért ismét Oscarra jelölték – ez volt az utolsó hasonló elismerés, amit kapott. Ebben az évben érte a súlyos családi tragédia is. Fia, Christian bíróság elé került féltestvére, Cheyenne szeretőjének meggyilkolásáért, ahol emberölésért 10 év börtönre ítélték, Cheyenne pedig 1995-ben, 25 éves korában öngyilkos lett.

Az utolsó tangó

Brando időskorára világtól elzárkózó természete elhatalmasodott rajta és súlyproblémái is megerősítették ezt. Az utolsó éveiben a Don Juan DeMarco, a Dr. Moreau szigete és a 2001-es A szajré című filmekben tűnt fel. Marlon barátja, Jack Nicholson is őt tekintette példaképének: „Brando a legjobb, akire mindnyájan felnézünk. Ha ő elmegy, mindnyájan egy helyi értékkel feljebb kerülünk a ranglistán.” Brando 80. évében ez bekövetkezett. És az isteni Brando Nicholsont jelölte ki utódjául, akit végakaratában felkért a gyászbeszédre.


Bemutató     Cím                                               Magyar cím    


1950     The Men                                              Férfiak    
1951     A Streetcar Named Desire                     A vágy villamosa    
1952     Viva Zapata!                                         Viva Zapata!    
1953     Julius Caesar                                       Julius Caesar    
1953     The Wild One                                       A vad    
1954     On the Waterfront                                 A rakparton    
1954     Desiree     Desiree    
1955     Guys and Dolls        
1956     The Teahouse of the August Moon         Teaház az augusztusi holdhoz    
1957     Sayonara        
1958     The Young Lions                                  Oroszlánkölykök I-II.    
1959     The Fugitive Kind                                 Orfeusz alászáll    
1961     One-Eyed Jacks                                  A félszemű Jack    
1962     Mutiny on the Bounty                           Lázadás a Bountyn    
1963     The Ugly American                               A csúnya amerikai
1964     Bedtime Story                                     Dajkamesék hölgyeknek    
1965     Morituri     Morituri    
1966     The Chase                                          Az üldözők    
1966     The Appaloosa                                    Kaland Mexikóban    
1966     Meet Marlon Brando            
1967     A Countess from Hong Kong                 A hongkongi grófnő    
1967     Reflections in a Golden Eye                 Tükörkép egy aranyos szempárban    
1968     Candy        
1968     The Night of the Following Day        
1969     Queimada                                           Queimada    
1970     King: A Filmed Record…Montgomery to Memphis            
1972     The Nightcomers                                 Az éjszakai jövevények    
1972     The Godfather                                     A Keresztapa    
1972     Last Tango in Paris                             Az utolsó tangó Párizsban    
1976     The Missouri Breaks        
1978     Raoni            
1978     Superman        
1979     Apocalypse Now                                 Apokalipszis most    
1980     The Formula                                       A képlet    
1989     A Dry White Season                           Forrongó évszak    
1990     The Freshman                                    Az újonc    
1991     Heart of Darkness: A Filmmaker's Apocalypse            
1992     Christopher Columbus: The Discovery             Kolumbusz, a felfedező    
1995     Don Juan DeMarco                             Don Juan DeMarco    
1996     The Island of Dr. Moreau                     Dr. Moreau szigete    
1997     The Brave                                          A halál ára    
1998     Free Money                                       Dolcsi Vita    
2001     The Score                                          A szajré    
2006     Big Bug Man                     hang (Brando még a 2004-ben bekövetkezett halála   előtt befejezte a hangfelvételeket)    
2006     Superman Returns                     Superman visszatér (archív felvételek)
2007     Brando                         (archív felvételek)