A kakaó és a csokoládé otthona a cukrászda, ahol szebbnél szebb dolgokat készítenek belőle.
    Az emberek az édes ízt kedvelik a legjobban. Bár nagyon régen csak a méz és gyümölcs biztosította ezt az élvezetet, ma talán legkevésbé ezektől várjuk ezt a hatást.
A cukrászat és a cukrászda azonban nem is olyan „öreg”, mint gondolnánk…
A cukrászat fejlődéséhez és önállósulásához szükség volt, hogy a XVIII. században megteremtődjön a répacukor megfelelő gyártása ipari szinten, megjelenjen a kakaó és a csokoládé a piacon, valamint hogy a svájci és olasz mesteremberek édességeikkel kellő hatást érjenek el.
    A cukrász szakma lassan, fokozatosan vált külön más édességkészítő mesterségtől. Egyre több kávéház-cukrászda jelent meg, egyre divatosabb lett a fagylaltozás.
Eleinte furcsán, mondhatni kacifántosan hívták a cukrászokat: cukros süteményes. A cukrász elnevezés Széchenyinek köszönhető (1830.)
A XIX. században egyre nagyobb ütemben gyarapodott a cukrászdák (és a kávéházak) száma, mely még a polgáriasodásban is szerepet játszottak.
A cukrászdák fénykora a XX. század eleje volt. De aztán jöttek a világháborúk és a szegénység, amely érthető módon nem a süteményekre vágyott. Szerencsére ez megváltozott, ismételten egyre több cukrászdát (vagy a cukrászdához hasonló eszpresszót) nyitnak.
    A magyar cukrász szakma természetesen őriz nagy neveket, mint például Dobos C. József, Ruszwurm, Gerbeaud, Auguszt József.

    A következőkben bemutatok néhány csokoládépraktikát, amelyet akár otthon is ki lehet próbálni. Igaz, a cukrászműhely alkalmasabb helyszín erre, és nem biztos, hogy a mi alkotásunk vetekedni fog egy gyakorlott, jó kézügyességű cukrászéval, de talán az nem is baj.

    A csokoládé díszekhez elő kell készíteni a csokoládébevonót. Ahhoz, hogy használni lehessen, temperálni kell, vagyis a csokoládét megfelelő hőmérsékleten kell tartani az olvasztás után. (Az olvasztás során sosem szabad túllépni a 40 C fokot!) Ez az egyik legfontosabb feladata a cukrászatnak és a bonbonkészítésnek is.
A bevonó tulajdonképpen egy különleges csokoládéfajta. Sokkal hígabb, mint a táblás csokoládé. Hiszen fontos, hogy állaga alkalmas legyen a bonbonok és a sütemények, torták hibátlan bevonására.
Azt, hogy jó munkát végeztünk, könnyen ellenőrizhető: szép, selymes fénye van a csokoládénknak. Azonban, ha túlhevítettük, lassabban fog megdermedni, ha pedig megdermedt, felszíne matt lesz és csíkok rajzolódnak ki.

    Természetesen a csokoládé nemcsak bevonásra alkalmas, egy kis kézügyességgel különleges díszítő elemek is készíthetők. Például:

Csokoládétekercs: bár készítése egyszerű, itt előjön az a szólás, hogy „Gyakorlat teszi a mestert!”. Ugyanis nagyon kevés idő áll rendelkezésre. A temperált csokoládét egyenletesen, vékonyan elkenik márványlapon, majd a megfelelő eszközt (spakli) ügyesen, óvatosan tolják, „felkaparva” ezzel a csokoládét, amely ettől feltekeredik.


Csokoládéfodor: ezt az igazán látványos díszt kétféle módszerrel is készítik:
Az egyik változat, amikor a bevonóba olajat vagy nugátkrémet dolgoznak, és csak ezután temperálják 30-32 C fokra. Szintén márványlapon simítják ki, és alakítják.
A másik módszer ennél egyszerűbb. A bevonóhoz nem adagolnak semmit. 40 C fokra temperálják, majd egy nagy, felmelegített tepsin egy habanyagból készült hengerrel elsimítják. Hűtőszekrényben lehűtik 22 C fokra, végül alakítják.
Csokoládéforgács: ezt a legegyszerűbb elkészíteni. A bevonó tömbből éles késsel forgácsokat kell faragni. De használhatunk reszelőt is. Ami praktikus, ha azonnal a torta vagy sütemény tetejére reszeljük.

A csokoládélevél, vagyis a természet hű másolata
Az egyik legegyszerűbben elkészíthető dekoráció. Néhány friss, erős levelet kell hozzá gyűjtenünk, és már neki is láthatunk. Hogy a levél erős legyen, az azért fontos, mert a puhák hamar elfonnyadnak, és nehezebb velük dolgozni. A legalkalmasabbak: a bükkfalevél, a babérlevél, a szőlőlevél, vagy a citrusfalevél.
Bármelyik bevonó használható a készítés során, de a temperálásra itt is ügyelni kell!
A megtisztított leveleket bekenjük a csokoládéval, hagyjuk megdermedni, majd óvatosan lehúzzuk a levelet a csokiról. Szebb eredményt érünk el, ha a levél alját kenjük be, akkor jobban láthatóvá válik az erezet.

Csurgatott csokoládédekoráció
Tulajdonképpen ez is egy egyszerű dísz, mégis bonyolult. Egy kicsi papírzacskót kell megtölteni csokoládéval, ez lesz a „ceruza”. Rajzolhatunk vele tortára, süteményre vagy akár bonbonra is. Csinálhatunk vastag és vékony vonalakat is, csak megfelelő méretű lyukacskát kell vágni a zsák csücskénél. Valamint a vastag mintához sűrűbb bevonót kell használni, minta vékonyhoz.
Ha szép, szimmetrikus minták elkészítéséhez, például ötszirmú virághoz, azt a trükköt alkalmazzák, hogy egy lapra előre megrajzolják a virágokat, erre egy átlátszó papírt tesznek, és úgy rajzolnak.

Egy igen látványos dekoráció a rács. És ha jobban meggondoljuk egy rácsot még könnyebb is elkészíteni, mint egy virágot. A rácsból vághatunk kisebb darabokat is, kedvünk szerint.

    Az előbb említett díszek készítése még mutatósabbá varázsolható, ha fehér csokoládét is használunk.

A modern világ hozta magával a modern dekorációt is. Nekem ez a mondat jut az eszembe, amikor a következő díszítési módra gondolok. Ugyanis a dísz elkészítéséhez Pvc-fóliára van szükség. Ezt a fóliát kell lekenni csokoládéval, majd ha kissé megdermedt, tulajdonképpen a kedvünk szerint –de természetesen óvatosan- csűrhetjük, csavarhatjuk.


     És ha mindezt nem sikerült elképzelni, elég bemenni egy jó cukrászdába, ahol ezeket megcsodálhatjuk. Sőt, még a végén egy szelet sütit is megeszünk.